Kissimon Judit(Anyus)

(kissimon@hoya.kee.hu)



Úgy szerepelek a listán, mint ‘Anyus’ vagy Kissimon. Valóban Anyus vagyok, korom szerint és állapotom szerint is, mivel három felnõtt gyermekem van. A Kissimon a lánynevem egy Judittal megtoldva (elvált vagyok partner nélkül, de ez nem panasz, csupán információ). Tudományos munkatársként dolgozom a Kertészeti Egyetem Növényélettani tanszékén 1995 óta. Biológusként végeztem az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem Természettudományi Karán 1970-ben és mint biokémikus-genetikus dolgoztam a Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutató intézetében Martonvásáron több, mint 20 évig. Korom 51 év, magasságom 160 cm, súlyom 65 kg körüli. 1992 óta táncolok együtt gyermekeimmel, akik név szerint és születési sorrendben: Kramarik Endre, Ferenc és Éva. Együtt "jelentünk meg" nagyjából közös akaratból Auer Pál tánciskolájában 1992 január 8-án és meg is maradtunk a táncnál "mindörökre". A tánciskola az Eötvös utcában volt, de késõbb sokat jártunk a Belvárosi Ifjúsági Házban tartott tánciskolába is, de már mint kisegítõk. Itt indítottuk meg Auer Pállal 1995-ben, az 5 órai Teát, ami a Ritmus Táncegyesület össztánca volt kezdetben. Partner nélkül, de töretlen kedvvel táncolok a Sway egyesületben (volt Ritmus STE) versenytáncot, 1996-ban egy féléves kurzust elvégeztem KoPé boogie tanfolyamán is. Álmom, hogy valamikor még az én életemben meg tudom gyõzni az idõsebb embereket, hogy a tánc egészség- és fiatalságmegõrzõ, hogy nem késõ elkezdeni táncolni és élvezni a szép zenéket és a mozgás örömét.

---------------------------------

2003. június 23.

From: "Gyarmathy Miklos"
Szervusztok!
> Sajnos NAGYON SZOMORU hir erkezett a hetvegen...
> Anyus, mindannyiunk "Anyusa" eltavozott tolunk. Itt hagyta gyermekeit, a
> szamara annyira szeretett tancolo ifjusagot... s, ha van menny, most ott
> probalja osszehozni a tancot szeretoket.
> Tegnap lanya es fiai megtatrtottak az 5 Orai Teat - mert Anyus is igy
akarta
> volna - es sokan ott ertesultek a szomoru hirrol. Egy fenykep Anyusrol,
> mellette virag es szal gyertya... ezzel emlekeztunk Ra.
>
> Emlekezzunk RA!

---------------------------------

Ma hallottam a hírt, egészen pontosan a tánclistán jött a gyászos
információ. Ha azt mondom, csak bénán álltam, próbáltam magamhoz térni,
felfogni a veszteséget, és szinte levegot sem kaptam, akkor azt hiszem enyhe
kifejezést használtam. Anyus halálával egy nagyszeru személyiséget
vesztettünk, akinek sok táncos köszönheti meg - sajnos most már postumus -
hogy táncos mozgalmunk egyik fo találkozási, kapcsolatteremtési, szórakozási
lehetoségét teremtette meg anno Auer Pállal Ötórai Tea néven. Auer Pál után
most O is elment, nem tudom, lesz-e valaki, aki fel meri, fel fogja tudni
vállalni az O szerepét. Olyan ember volt, akit véleményem szerint
lehetetlenség pótolni. Az az akarat, az a tettvágy, az a szemlélet, amivel
az Ötórai Teát vezette és koordinálta, ahogy a 3 gyermekét felnevelte,
úgymond "pályára állította", elindította, példamutató.

Halálhíre lesújtó, megdöbbento, felfoghatatlan. Oszinte részvétem Ferikének,
Endrének, Vussynak.

Várszegi Balázs

---------------------------------

Kedves Táncosok!

Szomorúan adom hírül, hogy Kramarikné Kissimon Judit, az Ötórai Tea és mindannyiunk Anyusa váratlanul elment közülünk.

A Tea, a pizza partik és Anyus kiváló táncos gyermekei is nagyon sokban hozzájárultak ahhoz, hogy a budapesti táncélet ilyen aktív legyen.

Példát mutatott emberként és a táncért való rajongásával és odaadásával is.

Nekem nagyon fog hiányozni.

A Tea természetesen megy tovább. Ferike, Vica és Endre, Anyus gyermekei - és persze Anyus barátai és segítõi akiket megszoktunk a Teán - viszik tovább ezt a szép hagyományt. Táncosként csak annyit tehetünk, hogy elmegyünk Teára - mint eddig is és életben tartjuk az Ötórai Teát magunknak és az utókornak.

Áron
------------------------------------------

Sziasztok Kedves Tancosok!

Csak most olvastam a szomoru hirt... meg alig kapok levegot
a mely dobbenet hatasatol... nem birom tudomasul venni,
elhinni, felfogni.. mintha a fold hasadt volna kette alattam..
Barcsak korul tudnam irni, milyen szomoru lettem hirtelen...

Nem irtam mar a listara tobb mint 3 eve, de Anyus tiszteletere
ujra szolgalatba allitottam a "level kuldese" gombot...
Nem sejtettem soha, hogy ilyesmi fog tortenni,
hogy ujra tollat ragadjak.

Sokadmagammal Anyus munkassaganak gyumolcseben, az Otorai
Teaban
nottem fel, ott ismertem meg hogy a tanciskolan kivul is van tanc,
es ott csoppentem bele a tancolas gyonyoruszep vilagaba.
Igy szamomra e vilag egyenlo a Teaval, a Tea meg maga volt Anyus.
Halalaval a vilag is megrendult bennem.

Neha lejartam "Teazni", tancolni, meg talalkozni az ismerosokkel,
tanclistasokkal, beszelgetni egy jot, s a ruhatar utan az elso
allomasom mindig Anyus volt... Mindig... Tancos emlekeim
kepesalbumanak elso lapjai kozt all, mikor mentunk fel a Taurus
lepcsojen, s o a lepcso tetejen allt, vidaman - mint mindig -
sugarzo boldogsaggal az arcan udvozolve minket, ujdonsult
tancosokat a nagy Teaban...
Nincs meg egy ilyen hely, ahol igy varjak az embert.
Meg se fordult a fejemben, hogy egyszer lesz Tea Anyus nelkul.

Parommal mi is koptattuk a parkettat, de valahogy egyszer sem
fordult meg a fejemben, hogy mennyi-mennyi munka fekszik abban,
hogy ott Kedvesemmel kedvemunkre tancot lejthetunk, hogy mindig
var egy olyan hely, ami "miattunk" jott letre, es azert elt, hogy
benne eljunk...
Mily nagy tett volt nem valami mintajara, hanem a semmi kozepebol
egy ilyen fantasztikus helyet emelni, es nemegyszer kiallni erte.
- Hanyszor, de hanyszor ki akartak tenni a Taurusbol a Teankat...
Es micsoda meglepetes volt hogy egyszercsak elkezodtek
tancbemutatok meg tanctanitasok lenni. Sajnos szoban mar
nem tudom elmondani Anyusnak, milyen halas vagyok, hogy
neha "hazamehettem", mar nincs ra mod, hogy leemelhessem
kalapomat elotte.

Utobbi idokben mar csak ritkan tudtam idot szakitani, hogy
lemehessek, de mindahanyszor ott voltam, ugyanaz a kedvesseg,
ugyanaz a sugarzo boldogsag fogadott.
Anyust ha felhivtam, az elso kerese az volt: Mikor jossz?
Ha lementem, az elso szava az volt: Mar vartalak...
Azt ereztem, hogy csak az ido mulik, de a teaban a tanc, meg
minden aprosag megvar engemet, ha csak fel evente tudok lejutni,
akkor is megvar, a tanc mindig tanc marad. Most mar latom,
ez nem igy van. Anyus nelkul sokminden mas lesz.

Most mar sajnos nem talalkozhatom Vele ujra.
Addig halogattam a teazast... mig mar elkestem,
"elment a feket vonat, csak a fustje maradt".

A honlapjan irta: "Álmom, hogy valamikor még az én életemben
meg tudom gyõzni az idõsebb embereket, hogy a tánc egészség-
és fiatalságmegõrzõ, hogy nem késõ elkezdeni táncolni és
élvezni a szép zenéket és a mozgás örömét."
Azt hiszem, erre nemegy idosebb ember meltan mondhatna: sikerult.

Szia Anyus! Elmentel, vagyis ittmaradtal - a szivunkben...
Felmentel az anygyalokkal tancolni, tan most lesz a
tancos anyalkaknak is Teajuk. Mi itt gyertyaszalak
pislogo havany langjaval emlekezunk a tancoselet potolhatatlan
fenyere. Sokunk szive faj,
Isten nyugosztaoljon, Kedves Anyus, sosem felejtunk el...

Rambo'