A sporttörvény eredeti weblapja, ez a másolat 2001-01-30-án készült.

A Magyar Köztársaság polgárai számára a sport mint önszervezõdésre épülõ autonóm civil tevékenység a magyar és az egyetemes kultúra része, a nemzeti egészségfejlesztés alapvetõ eszköze, valamint a szabadidõ eltöltésének társadalmilag is hasznos módja. A sport jelentõs szerepet tölt be az ifjúság erkölcsi-fizikai nevelésében, a személyiség formálásában és hozzájárul a testi-lelki jóléthez.

Mindezeket figyelembe véve az állam aktív magatartásával elõsegíti a polgárok sportoláshoz fûzõdõ jogának gyakorlati érvényesülését, támogatja a tisztességes játék (fair play) és az esélyegyenlõség eszményének jegyében kifejtett sporttevékenységet, sportolóinknak a kiemelkedõ nemzetközi sportrendezvényeken való részvételét, az olimpiai eszmét, valamint elõmozdítja a mozgásgazdag életmód terjedését, a rendszeres testmozgás hagyománnyá válását. Az állam ösztönzi a sporttal kapcsolatos üzleti vállalkozásokat, elõsegíti azon feltételrendszerek kialakítását, amelyek hozzájárulnak a sport piaci típusú átalakításához. Az állam további feladata a sportolással járó kockázatok csökkentése, a káros önveszélyeztetõ tendenciák (dopping- és drogfogyasztás) korlátozása, a sportrendezvények biztonságáról való gondoskodás, valamint a sporttevékenység összeegyeztetése a környezetvédelemmel és a területfejlesztéssel.

Az Országgyûlés e célok jegyében és az Európai Sport Chartával összhangban a következõ törvényt alkotja:

1. § A versenyszerû sportoló köteles:

a) a tisztességes játék (fair play) elvei szerint felkészülni és versenyezni;

b) a sportág jellegének megfelelõ - külön jogszabályban meghatározott - sportorvosi vizsgálatokon részt venni;

c) a sportág hazai és nemzetközi versenyszabályzatában, valamint egyéb szabályzataiban foglaltakat betartani;

d) annak a sportszervezetnek az érdekeit figyelembe venni, amellyel tagsági vagy szerzõdéses viszonyban áll.

2. § (1) A sportoló nem használhat, illetve nem alkalmazhat külön jogszabályban meghatározott, tiltott teljesítményfokozó szereket, készítményeket, illetve módszereket (a továbbiakban együtt: doppingtilalom).

(2) A sportoló a külön jogszabályban meghatározottak szerint köteles részt venni a doppingtilalom betartásának ellenõrzésére irányuló vizsgálaton (a továbbiakban: doppingvizsgálat), valamint az egészségügyi alkalmassági és szûrõvizsgálaton (a továbbiakban: sportegészségügyi ellenõrzés).

(3) A doppingvizsgálatot és a sportegészségügyi ellenõrzést az országos sportegészségügyi hálózat végzi.

(4) Az országos sportegészségügyi hálózat mûködtetése állami feladat, amelynek költségeire a fedezetet a központi állami, valamint társadalombiztosítási költségvetésben kell biztosítani.

(5) A doppingtilalomra és a doppingvizsgálatra vonatkozó részletes elõírásokat külön jogszabály állapítja meg.

3. § (1) Amatõr sportoló sportszervezettel - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - amatõr sportolói sportszerzõdést (a továbbiakban: sportszerzõdés) köthet.

(2) Amatõr sportoló sportvállalkozás keretében csak sportszerzõdés alapján sportolhat.

(3) A sportszerzõdés érvényesen csak határozott idõre, legfeljebb öt évre köthetõ, azonban érvényessége meghosszabbítható.

(4) A sportszerzõdést írásba kell foglalni, amelyben rögzíteni kell a sportszervezet által az amatõr sportoló részére nyújtandó támogatás formáit, valamint a sportoló sporttevékenységgel kapcsolatos együttmûködési kötelezettségének részletes feltételeit.

(5) A sportszerzõdésre a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) megbízási szerzõdésre vonatkozó rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

4. § (1) Az amatõr sportoló sporttevékenységéért a sportszervezettõl díjazásban nem részesülhet.

(2) Nem minõsül díjazásnak:

a) az amatõr sportoló versenyzéssel összefüggõ indokolt költségeinek megtérítése,

b) a versenyzéssel, illetve az arra való felkészüléssel összefüggésben nyújtott természetbeni juttatás,

c) a kiemelkedõ sportteljesítmény elérését követõen adott eredményességi jutalom,

d) a szponzorálási szerzõdés keretében nyújtott támogatás;

e) a vegyes (nyílt) versenyrendszerben szerzett érem, trófea.

(3) A sportági országos szakszövetség (a továbbiakban: szakszövetség) e törvény keretei között versenyszabályzatában szabályozza, hogy az amatõr sportoló milyen feltételekkel vehet részt hazai vagy nemzetközi szervezésû pénzdíjas versenyen, illetve hivatásos versenyrendszerben.

(4) Az amatõr sportoló által a tagsági vagy szerzõdéses jogviszony keretében a sportszervezetnek okozott kár megtérítésére a Ptk.-nak a kártérítésre vonatkozó általános szabályai az irányadóak.

5. § (1) Az amatõr sportoló versenyrendszerben szervezett versenyen csak akkor vehet részt, ha - a külön jogszabályban meghatározott feltételek alapján megszerezhetõ - versenyengedéllyel rendelkezik.

(2) A sportág jellegéhez igazodva, külön jogszabály alapján a szakszövetség határozza meg, hogy melyik versenyrendszer esetén írja elõ a sportolóknak a versenyengedély megszerzésének feltételeként a sporttevékenységgel kapcsolatos élet- és baleset-biztosítást.

6. § (1) Az amatõr sportoló a versenyengedélyt mint a sportegyesület tagja vagy mint a sportvállalkozással sportszerzõdés alapján szerzõdéses jogviszonyban álló személy kapja meg.

(2) A versenyengedély iránti kérelmet az amatõr sportoló csak a sportszervezeten keresztül nyújthatja be a szakszövetséghez, illetve a sportszövetséghez.

(3) A versenyengedély kiállításáért a szakszövetség, illetve a sportszövetség által megállapított díjat kell fizetni.

(4) A versenyengedéllyel rendelkezõ amatõr sportolókról a szakszövetség, illetve a sportszövetség nyilvántartást vezet.

(5) Az amatõr sportolói versenyengedély kiadásának feltételeit külön jogszabály határozza meg.

7. § (1) Az amatõr sportoló a sportszerzõdés érvényessége alatt csak a sportszervezet hozzájárulásával igazolható át másik sportszervezethez. A sportszervezet a hozzájárulás megadását nevelési költségtérítés megfizetéséhez kötheti.

(2) A sportszerzõdés érvényessége alatt az amatõr sportoló csak hozzájárulásával igazolható át vagy adható ideiglenesen kölcsön más sportszervezetnek. Az amatõr sportoló a hozzájárulás megadását térítés megfizetéséhez nem kötheti. Az ezzel ellentétes megállapodás semmis.

(3) Érvényes sportszerzõdés hiányában az amatõr sportoló korábbi sportszervezetének az átigazolásért nevelési költségtérítés nem fizethetõ, az ezzel ellentétes megállapodás semmis.

(4) A nevelési költségtérítés az amatõr sportoló kinevelésének ellenértéke, amely az adózás szempontjából szolgáltatásnyújtásnak minõsül.

8. § (1) A hivatásos sportoló sporttevékenységgel összefüggõ munkaviszonyára a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) rendelkezéseit az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni:

a) a munkaszerzõdés csak határozott idõtartamra köthetõ;

b) a próbaidõ a munkaszerzõdés idõtartamának a felénél, de legfeljebb hat hónapnál hosszabb nem lehet, és ha a sportág versenyszabályzata átigazolási idõszakot állapít meg, nem tarthat tovább az átigazolási idõszak felénél. A próbaidõ idõtartama nem hosszabbítható meg;

c) ha a hivatásos sportoló részére a szakszövetség a hivatásos sportolói versenyengedélyt nem adja ki, vagy azt visszavonja, a munkáltató a munkaszerzõdést az Mt. 88. § (2) bekezdésének alkalmazásával megszünteti azzal - kivéve az egészségügyi alkalmatlanság esetét -, hogy a hivatásos sportoló a szerzõdésébõl még hátralévõ idõszakra az átlagkereset megtérítésére nem tarthat igényt;

d) a hivatásos sportoló munkaszüneti napokon is rendszeresen foglalkoztatható. A heti pihenõnapra vonatkozó munkajogi rendelkezéseket nem kell alkalmazni, azonban legalább negyven órát kitevõ, megszakítás nélküli heti pihenõidõt biztosítani kell, amelyet a felek eltérõ megállapodása hiányában legfeljebb hat havonta összevontan is ki lehet adni. A munkaidõ legfeljebb hat havi keretben is meghatározható a napi nyolc óra alapulvételével;

e) a hivatásos sportoló csak a munkáltató elõzetes írásbeli hozzájárulásával létesíthet sporttevékenységgel össze nem függõ munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt (a továbbiakban: további jogviszony);

f) a hivatásos sportoló sporttevékenység folytatására sportágában további jogviszonyt nem létesíthet, más sportágban való sporttevékenységre vonatkozó további jogviszony létesítéséhez a munkáltató elõzetes írásbeli hozzájárulása szükséges;

g) a hivatásos sportolónak a nemzeti válogatott keretben történõ szereplésére a kirendelésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a kirendeléshez a hivatásos sportoló elõzetes hozzájárulása is szükséges;

h) a hivatásos sportoló egyéni szponzorálási szerzõdést a munkaviszony fennállása alatt csak a munkáltató elõzetes írásbeli hozzájárulása esetén köthet;

i) a hivatásos sportoló csak a játékjog rendelkezési jogának kölcsönadása esetén rendelhetõ ki munkavégzésre más sportszervezethez;

j) a hivatásos sportoló e törvény szerint sportfegyelmi felelõsséggel tartozik.

(2) A hivatásos sportolóval kötött munkaszerzõdés érvényesen csak akkor jön létre, ha az tartalmazza a munkavégzés módjára, a munka- és pihenõidõre, a szabadság kiadására, valamint a munka díjazására vonatkozó megállapodást.

(3) A hivatásos sportolóval a munkaviszony keretében kifejtett sporttevékenysége során történt baleset üzemi balesetnek minõsül. A munkáltató köteles a szakszövetség által megállapított követelmények figyelembevételével a hivatásos sportoló javára élet- és baleset-biztosítást kötni.

(4) Semmis az a szerzõdés, amellyel sportszervezet a hivatásos sportoló sporttevékenységével összefüggésben harmadik személynek a hivatásos sportoló sporttevékenységre kötött munkaszerzõdésében, illetve munkavégzésre irányuló szerzõdésében foglaltakon túl díjazást vagy más anyagi elõnyt biztosít.

(5) Ha a munkajogi szabályok szerint a hivatásos sportolóval életkorára tekintettel munkaszerzõdés nem köthetõ, a tizenhatodik életévének betöltéséig csak megbízási szerzõdés keretében foglalkoztatható.

(6) Ha a hivatásos sportolót munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében foglalkoztatják, a jogviszonyra az (1) bekezdés a) és e)-j) pontjaiban a munkaviszonyra meghatározott rendelkezéseket megfelelõen alkalmazni kell.

9. § (1) A hivatásos sportoló játékjogának rendelkezési jogát érvényesen csak a munkaszerzõdés vagy a munkavégzésre irányuló egyéb szerzõdés idõtartamára ruházhatja át a sportszervezetre. A játékjog rendelkezési joga átruházásának további feltétele, hogy a hivatásos sportoló rendelkezzen a szakszövetség által kiállított hivatásos sportolói versenyengedéllyel.

(2) Az (1) bekezdés szerinti szerzõdés érvényességi idõtartama alatt a sportszervezet a hivatásos sportoló hozzájárulásával a játékjog rendelkezési jogát ideiglenesen kölcsön adhatja (kölcsönadás) vagy más sportszervezetre átruházhatja.

(3) A játékjog rendelkezési jogának átruházásakor az új jogosultnak a hivatásos sportolóval munkaszerzõdést vagy munkavégzésre irányuló egyéb szerzõdést kötõ sportszervezetet kell tekinteni.

(4) A játékjog rendelkezési jogának ideiglenes kölcsönadása nem érinti a kölcsönadó sportszervezetnek a játékjog feletti rendelkezési jogát.

10. § (1) A játékjog rendelkezési jogának hivatásos sportoló által történõ átruházásáért a hivatásos sportoló a sportszervezettõl térítésre (a továbbiakban: igazolási díj) tarthat igényt.

(2) A játékjog rendelkezési jogának sportszervezet által történõ átruházásáért a sportszervezet a másik sportszervezettõl ellenérték (a továbbiakban: átigazolási díj) megfizetésére tarthat igényt. A játékjog rendelkezési jogát átruházó sportszervezet a hivatásos sportolónak az átigazolási díj külön megállapodásban foglalt százalékának megfelelõ összeget (a továbbiakban: részesedés) fizethet.

(3) A 9. § (1) bekezdés szerinti szerzõdés érvényessége lejártát követõen a játékjog rendelkezési joga ellenérték nélkül visszaszáll a hivatásos sportolóra. Az ezzel ellentétes megállapodás semmis.

(4) A hivatásos sportoló játékjoga rendelkezési jogának átruházásáról szóló szerzõdés érvényesen

a) a hivatásos sportoló és a munkáltató sportszervezet között közvetlenül,

b) a munkáltató sportszervezet és a másik sportszervezet között közvetlenül,

c) kereskedelmi ügynök közvetítésével

köthetõ meg.

(5) A hivatásos sportoló játékjoga rendelkezési jogának kölcsönadásáról szóló szerzõdés érvényesen a (4) bekezdés b)-c) pontja szerint köthetõ meg.

(6) A (4)-(5) bekezdések szerinti szerzõdések kereskedelmi ügynök közvetítésével érvényesen akkor köthetõk meg, ha az ügynököt az adott sportág szakszövetsége nyilvántartja. A nyilvántartásba vételre vonatkozó személyi és vagyoni követelményeket a szakszövetség szabályzata határozza meg. E követelmények a sportági nemzetközi szakszövetségek engedélyével rendelkezõ ügynökök nyilvántartásba vételénél nem alkalmazandók.

(7) Semmis az a szerzõdés, amely a játékjog elidegenítésére, valamint megterhelésére irányul, továbbá a hivatásos sportolón, valamint a játékjog rendelkezési jogát átruházó sportszervezeten kívül más személy javára biztosít részesedést a játékjog rendelkezési jogának átruházásáért fizetett igazolási, átigazolási díjból. E korlátozás nem érinti a kereskedelmi ügynök részére történõ jutalék kifizetését.

(8) A játékjog rendelkezési jogának átruházásáért fizetett igazolási díj, illetve részesedés az adózás szempontjából bevételnek, az átigazolási díj szolgáltatásnyújtásnak minõsül.

11. § (1) A hivatásos sportolónak hivatásos sportolói versenyengedéllyel kell rendelkeznie. A hivatásos sportolói versenyengedélyekrõl a szakszövetség külön nyilvántartást vezet.

(2) A hivatásos sportolói versenyengedélyt a szakszövetség a külön jogszabályban meghatározott feltételek megléte esetén adja ki. A hivatásos sportolói versenyengedélyre egyebekben az amatõr versenyengedélyre vonatkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni.

(3) A hivatásos sportoló - feltéve, hogy a szakszövetség átigazolási szabályzata azt nem zárja ki - a vele kötött szerzõdés érvényességi ideje alatt is átigazolható ahhoz a sportszervezethez, amelyre a játékjog használati jogát érvényesen átruházták.

(4) Az a hivatásos sportoló, aki hivatásos sportolói versenyengedéllyel rendelkezik, ugyanazon sportág belföldi amatõr versenyrendszerében nem vehet részt.

(5) A hivatásos sportolói versenyengedély kiadásának feltételeit külön jogszabály határozza meg.

12. § (1) A sportszervezet keretében sporttevékenységet folytató sportoló számára a sportszervezet köteles biztosítani a sportág jellege szerinti, továbbá a versenyszabályzatban meghatározott biztonságos sporttevékenység folytatásához szükséges feltételeket.

(2) A sportoló a sportszervezet és a saját adottságaihoz igazodó mértékben igényelheti a sportszervezettõl az eredményes sporttevékenységéhez szükséges felkészülési, illetve versenyzési lehetõség biztosítását.

(3) A sportoló az (1)-(2) bekezdésben foglalt feltételek és lehetõségek biztosítása esetén a sportszervezet által meghatározottak szerint pénzeszközökkel is hozzájárul sporttevékenysége gyakorlásához.

(4) Nem tartozik az (1) bekezdés szerinti feltételek közé a sportoló sportfelszerelése.

13. § (1) Sportegyesület keretében sportolni szabadidõs vagy amatõr sportolóként tagként, illetve hivatásos sportolóként munkaszerzõdés vagy munkavégzésre irányuló egyéb szerzõdés alapján lehet.

(2) Hivatásos sportoló sportegyesületben sporttevékenységet hivatásos versenyrendszerben csak akkor végezhet, ha abban a sportegyesület is részt vesz.

(3) Ha a sportegyesület hivatásos versenyrendszerben vesz részt, alapszabályában a sportágban tevékenykedõ szakosztályát jogi személynek nyilváníthatja és gazdálkodását számvitelileg elkülönítheti.

(4) A (3) bekezdés szerinti szakosztály köteles a hivatásos versenyrendszer gazdasági és adminisztratív követelményeit teljesíteni.

14. § A Magyar Sport Napja minden év május 6-a.

15. § (1) Sportfegyelmi eljárást lehet lefolytatni a sportolóval szemben, ha

a) a sportági nemzetközi szakszövetség vagy a szakszövetség játék-, verseny-, igazolási, átigazolási, illetve egyéb szabályzataiban foglalt kötelezettségeket,

b) a hivatásos sportoló a sporttevékenységgel összefüggõ munkaviszonyból, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból származó kötelezettségeket,

c) az amatõr sportoló a tagsági vagy szerzõdéses jogviszonyból a sporttevékenységre vonatkozó kötelezettségeket

vétkesen megszegi.

(2) A sportszakemberrel szemben sportfegyelmi eljárást akkor lehet lefolytatni, ha

a) a sportági nemzetközi szakszövetség vagy a szakszövetség szabályzataiban foglalt, illetve

b) a munkaviszonyból vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból származó

kötelezettségeit vétkesen megszegi.

(3) A sportfegyelmi eljárást a sportolóval szemben az (1) bekezdés a) pontja esetén a szakszövetség, az (1) bekezdés b) és c) pontja esetén a sportszervezet folytatja le.

(4) A sportfegyelmi eljárást a sportszakemberrel szemben a munkáltatója (megbízója) folytatja le.

(5) A sportolóra és a sportszakemberre sportfegyelmi büntetésként

a) szóbeli figyelmeztetés,

b) írásbeli megrovás,

c) kedvezmények megvonása (csökkentése),

d) pénzbüntetés

szabható ki.

(6) A sportolóra az (5) bekezdésben foglaltakon kívül:

a) sporttevékenységtõl,

b) átigazolástól,

c) kölcsönadástól

meghatározott idõre való eltiltás büntetés is kiszabható.

(7) Az (5) és (6) bekezdésben foglaltak mellett a sportegyesületi tag sportoló sportfegyelmi büntetésként a sportegyesületbõl kizárható. A szakszövetségnek a sportegyesületbõl való kizárásra vonatkozó indítványát a sportegyesületnek meg kell tárgyalnia és döntenie kell a kizárás kérdésében.

(8) A sportszakemberre az (5) bekezdésben foglaltakon kívül szakmai tevékenységtõl, sportági sportesemény látogatásától meghatározott idõre való eltiltás büntetés is kiszabható.

16. § (1) A sporttevékenységtõl eltiltás lehet:

a) versenyzéstõl,

b) edzésen,

c) sportrendezvényen való részvételtõl, vagy

d) a szakszövetségen belüli tevékenységtõl eltiltás.

(2) A szakmai tevékenységtõl eltiltás lehet:

a) edzõi,

b) versenybírói,

c) mérkõzésvezetõi tevékenységtõl,

d) sportrendezvényen való részvételtõl, vagy

e) a szakszövetségen belüli tevékenységtõl eltiltás.

(3) A büntetés idõtartama a 15. § (5) bekezdésének c) pontja esetében az egy évet, a 15. § (6) bekezdése és a 15. § (8) bekezdése esetében a két évet nem haladhatja meg.

(4) A büntetés mértéke a 15. § (5) bekezdésének d) pontja esetében a sportoló sporttevékenységbõl, a sportszakember szakmai tevékenységbõl származó éves átlagjövedelmének háromhavi összegét nem haladhatja meg.

(5) A szakszövetség a sportfegyelmi eljárást az általa kiírt vagy szervezett versenyen részt vevõ sportszervezet hivatalos képviselõjeként megjelölt sportszakemberrel szemben folytathatja le.

17. § (1) Sportfegyelmi eljárást lehet lefolytatni a sportszervezettel szemben, ha a versenyszabályzatban vagy a versenyzéssel kapcsolatban a szakszövetség egyéb szabályzataiban megállapított elõírásokat megszegi.

(2) A szakszövetség a sportfegyelmi eljárást az általa kiírt vagy szervezett versenyen részt vevõ sportszervezettel szemben folytathatja le.

(3) Sportszervezetre, illetve annak szervezeti egységére sportfegyelmi büntetésként

a) írásbeli figyelmeztetés,

b) a szakszövetség által adható juttatások csökkentése, megvonása,

c) a rendezõi létszám felemelésére kötelezés,

d) szakszövetségi ellenõr fogadására és eljárási költségeinek viselésére kötelezés,

e) sportrendezvény nézõk nélkül, zárt sportlétesítményben való megtartása vagy szektor lezárásának elrendelése,

f) pályaválasztási jog határozott idõre való megvonása,

g) mérkõzés eredményének megsemmisítése, bajnoki pontok levonása,

h) büntetõpontok megállapítása,

i) nemzetközi sportrendezvényen való részvételtõl eltiltás,

j) sportoló igazolásához, átigazolásához való jog megvonása,

k) a versenyrendszer alacsonyabb osztályába sorolás,

l) a versenyrendszerbõl vagy meghatározott számú versenybõl kizárás,

m) a szakszövetségi eljárás költségeinek viselésére kötelezés,

n) a szakszövetségbõl kizárás,

o) pénzbüntetés

szabható ki.

(4) A büntetés idõtartama

a) a (3) bekezdés b) pontja esetében a hat hónapot,

b) a (3) bekezdés e) pontja esetében a három alkalmat,

c) a (3) bekezdés f) pontja esetében a három hónapot,

d) a (3) bekezdés i), j) és l) pontja esetében a kilenc hónapot,

e) a (3) bekezdés n) pontja esetében az egy évet

nem haladhatja meg.

(5) A büntetés a (3) bekezdés m) pontja esetében teljes költségviselést jelent.

(6) A büntetés mértéke a (3) bekezdés o) pontja esetében az ötvenmillió forintot nem haladhatja meg.

18. § (1) A sportszervezettel szerzõdéses viszonyban nem álló sportolóra, illetve sportszakemberre pénzbüntetés nem szabható ki.

(2) Ha a sportági nemzetközi szakszövetség vagy a szakszövetség a sportolóra, sportszervezetre vagy sportszakemberre sportfegyelmi büntetést szabott ki, ezt a sportszervezet köteles végrehajtani.

(3) A szakszövetségnek - e törvény alapján - sportfegyelmi szabályzatában kell meghatározni a sportszervezetnél betöltött azon munkaköröket, amelyek betöltõivel szemben a szakszövetség sportfegyelmi eljárást kezdeményezhet.

(4) A sportfegyelmi felelõsségre, a sportfegyelmi eljárásra és a sportfegyelmi büntetésekre vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály állapítja meg.

19. § (1) A sportfegyelmi eljárást elsõ fokon sportfegyelmi bizottság, másodfokon sportfegyelmi fellebbviteli bizottság folytatja le. A másodfokon hozott határozat a kihirdetésével a (2)-(3) bekezdés szerinti kérelem benyújtására tekintet nélkül végrehajtható.

(2) Ha a sportfegyelmi eljárás lefolytatására a sportszervezet jogosult, annak másodfokon hozott döntése ellen a szakszövetség elnökségéhez lehet kérelmet benyújtani, amely azt soron kívül elbírálja.

(3) Ha a sportfegyelmi eljárás lefolytatására a szakszövetség jogosult, annak másodfokon hozott döntése ellen a szakszövetség közgyûlése által választott rendkívüli fegyelmi bizottsághoz lehet kérelmet benyújtani, amely azt soron kívül elbírálja.

(4) A sporttevékenységtõl eltiltás büntetés ellen a sportoló, a szakmai tevékenységtõl eltiltás büntetés ellen a sportszakember keresettel a bírósághoz fordulhat. A bírósági eljárásra a munkaügyi perekre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmazni.

(5) A pénzben kifejezett sportfegyelmi büntetés a kifizetésekor, az idõtartamban meghatározott sportfegyelmi büntetés az idõtartam elteltekor, az egyéb sportfegyelmi büntetés a foganatosítása után azonnal elévül.

20. § (1) Sportegyesület:

a) tagja csak természetes személy lehet, tiszteletbeli, illetve pártoló tagként jogi személy is részt vehet a sportegyesület mûködésében;

b) elnökségének nem lehet tagja, aki sportegyesületnél elnökségi tag, illetve sportvállalkozásnál vezetõ tisztségviselõ volt az annak megszûnését megelõzõ három évben, feltéve, hogy a sportszervezetet felszámolták;

c) csak kiegészítõ tevékenység keretében szerezheti meg sportlétesítmény tulajdonjogát, használhat, illetve mûködtethet sportlétesítményt, folytathat sporttevékenységével összefüggõ kereskedelmi tevékenységet vagy hasznosíthatja az ezzel kapcsolatos vagyoni értékû jogokat, illetve végezhet sporttal össze nem függõ tevékenységet;

d) közgyûlését évente legalább egyszer össze kell hívni;

e) illetékes szerve köteles a gazdálkodás ellenõrzésére felügyelõ bizottságot választani vagy a külön jogszabály szerint könyvvizsgálót alkalmazni (választani).

(2) A bírósági nyilvántartásba vétel során a társadalmi szervezet sportegyesületi jellegét kifejezetten jelölni kell.

(3) A sportegyesületre a Ptk., valamint az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Et.) rendelkezéseit e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

21. § A sportegyesületre - a végelszámolásra vonatkozó rendelkezések kivételével - a csõdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) szabályait kell alkalmazni.

22. § (1) A sportszervezet köteles nyilvántartásba vételét kérni és adatokat szolgáltatni az állami sportinformációs rendszerrõl szóló külön jogszabály szerint.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott nyilvántartási és adatfelvételi eljárás díj- és illetékmentes.

(3) Állami, önkormányzati támogatásban csak az állami sportinformációs rendszerben nyilvántartott sportszervezetek részesülhetnek.

23. § (1) A sportszervezet a Ptk.-nak az alkalmazott által okozott kárért való felelõsségi szabályai szerint felel minden kárért, amelyet a vele szerzõdéses viszonyban álló sportolói, illetve sportszakemberei szerzõdésben foglalt tevékenységükkel kapcsolatban harmadik személynek okoznak.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a nemzeti válogatott keret tagjai által okozott kár esetében a szakszövetség sportszervezetnek minõsül.

24. § (1) Az e törvényben, valamint a sportági nemzetközi szakszövetségek alapszabályaiban a sportági országos szakszövetségek számára meghatározott feladatok ellátására szakszövetség hozható létre, illetve mûködhet, ha az megfelel a (2) bekezdésben meghatározott feltételeknek.

(2) A szakszövetség

a) sportági nemzetközi szakszövetsége a Nemzetközi Sportszövetségek Szövetségének (a továbbiakban: AGFIS) vagy a Nemzetközi Sakkszövetségnek (a továbbiakban: FIDE) tagja, illetve sportági nemzetközi szakszövetsége az AGFIS-nak vagy a FIDE-nek nem tagja, de a sportág a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (a továbbiakban: NOB) által elismert sportágak között szerepel;

b) legalább a sportágában tevékenykedõ tíz sportszervezet taggal rendelkezik, és versenyrendszerében rendszeresen legalább száz fõnyi versenyengedéllyel rendelkezõ sportoló vesz részt;

c) legalább három éve folyamatosan országos jellegû versenyrendszert mûködtet;

d) szerepel a Fõvárosi Bíróság sportági országos szakszövetségek nyilvántartásában és alapszabályán kívül rendelkezik az e törvényben, illetve külön jogszabályokban megállapított, a szakszövetségek részére kötelezõvé tett szabályzatokkal.

(3) A bírósági nyilvántartásba vétel után a szakszövetséget a Nemzeti Sportszövetség is nyilvántartásba veszi. Egy sportágban csak egy szakszövetség vehetõ nyilvántartásba.

(4) A Nemzeti Sportszövetség nyilvántartási eljárása díjköteles, a díj mértékét külön jogszabály határozza meg.

(5) A Nemzeti Sportszövetség szakmai szempontok alapján, a Nemzeti Szabadidõsport Szövetség, illetve az olimpiai sportágakban a Magyar Olimpiai Bizottság (a továbbiakban: MOB) javaslatára a (3) bekezdés szerinti nyilvántartásba vétel során eltekinthet a (2) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott követelményektõl.

(6) A Nemzeti Sportszövetség vizsgálja a szakszövetségként történõ nyilvántartásba vétel feltételeinek folyamatos meglétét és törli a szakszövetséget a nyilvántartásából, ha a nyilvántartásba vételhez szükséges feltételekben bekövetkezett változás miatt a (2) bekezdésben meghatározott bármelyik feltétel nem teljesül és annak a szakszövetség a Nemzeti Sportszövetség felhívására egy éven belül ismét nem felel meg. A nyilvántartásból való törlés nem érinti az adott szervezet társadalmi szervezetként való további mûködését.

(7) Az Et. hatálya alá esõ társadalmi szervezetként jogosultak a sportszövetség elnevezés használatára

a) a Nemzeti Sportszövetség szakszövetségi nyilvántartásából törölt szervezetek;

b) azok a sportszövetségek, amelyek nem felelnek meg a (2) bekezdésben meghatározott feltételeknek;

c) azok a sportszövetségek, amelyek nem kérik szakszövetségként történõ nyilvántartásba vételüket.

(8) A szakszövetségnek az e törvényben meghatározott feladatait a Nemzeti Sportszövetség által nyilvántartott sportszövetség akkor láthatja el, ha a sportágban nincs a (3) bekezdés szerint nyilvántartásba vett szakszövetség és a sportszövetség:

a) sportágában legalább három földrészrõl, tizenöt tagországgal sportági nemzetközi szakszövetség és legalább öt éve világ- vagy Európa-bajnoki versenyrendszer mûködik;

b) az a) pont szerinti sportági nemzetközi szakszövetségnek tagja;

c) legalább a sportágában tevékenykedõ tíz sportszervezet taggal rendelkezik, és versenyrendszerében rendszeresen legalább száz fõnyi versenyengedéllyel rendelkezõ sportoló vesz részt;

d) legalább három éve folyamatosan országos jellegû versenyrendszert mûködtet;

e) szerepel az illetékes bíróság társadalmi szervezeti nyilvántartásában, és alapszabályán kívül rendelkezik az e törvényben, illetve külön jogszabályokban megállapított, a szakszövetségek részére kötelezõvé tett szabályzatokkal.

(9) A (8) bekezdés szerinti sportszövetség hivatásos versenyrendszert csak akkor mûködtethet, ha a hivatásos versenyrendszer mûködtetésére elõírt kötelezettségeket és feltételeket teljesíti.

25. § (1) A szakszövetségre a Ptk. és az Et., valamint a közhasznú szervezetekrõl szóló 1997. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Kszt.) rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A szakszövetségnek csak a sportági versenyrendszerben részt vevõ sportszervezet lehet a tagja.

(3) A szakszövetség alapszabálya úgy is rendelkezhet, hogy a szakszövetségben tiszteletbeli, illetve pártoló tagként természetes személyek is részt vehetnek.

(4) A szakszövetségbe való felvétel nem tagadható meg, ha a kérelmezõ a szakszövetség alapszabályát elfogadja és a felvételhez jogszabályban meghatározott feltételek fennállnak.

(5) A szakszövetség jogosult elnevezésében a "magyar" megjelölés, továbbá a Magyar Köztársaság címerének és zászlajának használatára.

26. § (1) A szakszövetség sportágában kizárólagosan jogosult

a) meghatározni a 29. § (2) bekezdésében foglalt szabályzatokat;

b) a sportág nemzetközi szabályaival összhangban kialakítani a sportág hivatásos, amatõr és vegyes (nyílt) versenyrendszerét és e versenyrendszer alapján szervezni a sportág versenyeit;

c) maga vagy hivatásos és amatõr tagozata útján megrendezni a magyar (országos, nemzeti) bajnokságot, illetve a magyar (köztársasági) kupát;

d) meghatározni és kiadni a hazai és - a sportági nemzetközi szakszövetség versenynaptárához igazodva - a nemzetközi versenynaptárt;

e) mûködtetni a nemzeti válogatott kereteket, és általuk képviselni a Magyar Köztársaságot a nemzetközi sportrendezvényeken;

f) megadni vagy megtagadni a sportági nemzetközi szakszövetség, illetve a sportági külföldi szakszövetség által megkívánt hozzájárulást magyar sportolók külföldi versenyzéséhez vagy külföldi sportolók magyarországi versenyzéséhez;

g) képviselni a Magyar Köztársaságot a sportág nemzetközi szervezetében;

h) szabályzatban rendezni az általa kiírt (szervezett, rendezett) sportrendezvényekkel kapcsolatos vagyoni értékû jogok hasznosításának módjait és feltételeit;

i) a h) pont szerinti vagyoni értékû jogok hasznosításáról szerzõdést kötni, vagy a szerzõdéskötés jogát meghatározott feltételek mellett egyes szervezeti egységeire, illetve tagjaira átruházni;

j) a közoktatás és a felsõoktatás keretén kívüli sportoktatói tevékenység folytatásához szakhatóságként, külön jogszabályban meghatározott díj ellenében elõzetes hozzájárulást kiadni.

(2) A szakszövetség - az (1) bekezdésben megállapított kizárólagos feladatokon, illetve jogosítványokon kívül -

a) meghatározza a sportág fejlesztési céljait, erre koncepciókat dolgoz ki és gondoskodik ezek megvalósításáról;

b) a jogszabályok és az (1) bekezdés a) pontja szerinti szabályzatok alapján maga vagy hivatásos, illetve amatõr tagozatain keresztül gondoskodik a sportágban a sportolók nyilvántartásáról, igazolásáról, átigazolásáról, illetve velük szemben sportfegyelmi jogkört gyakorol;

c) a jogszabályok alapján a versenyszabályokat megsértõ sportszervezetekkel, sportolókkal és sportszakemberekkel szemben a sportfegyelmi szabályzatban megállapított joghátrányokat alkalmazza;

d) meghatározza a sportlétesítmények - a sportág szempontjából történõ - használatának feltételeit, a létesítményekkel szembeni szakmai követelményeket;

e) meghatározza a sportrendezvények rendezésével kapcsolatos sportági szakmai szabályokat;

f) érvényesíti a doppingtilalmat;

g) a megfelelõ feltételek fennállása esetén megköti az ifjúsági és sportminiszterrel (a továbbiakban: miniszter) a támogatási szerzõdést;

h) a szakszövetség egészére kiterjedõen szponzorálási és más kereskedelmi szerzõdéseket köt a sportág céljainak elérése érdekében;

i) képviseli a sportág érdekeit az állami szervek és a helyi önkormányzatok, a MOB, a Nemzeti Sportszövetség, a Nemzeti Szabadidõsport Szövetség, a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége, a sportközalapítványok, a sportszövetségek, illetve a társadalmi szervezetek felé;

j) az alapszabályban meghatározott módon szolgáltatásokat nyújt tagjainak, közremûködik a tagok közötti viták rendezésében, elõsegíti a sportágban mûködõ sportszakemberek képzését és továbbképzését;

k) ellátja a sportági nemzetközi szakszövetség alapszabályában, a jogszabályokban, illetve saját alapszabályában megállapított feladatokat.

(3) A versenyszerû sportolót a szakszövetség tartja nyilván és ad részére versenyengedélyt, amennyiben megfelel a sportegészségügyi és a szakszövetség által meghatározott sportszakmai követelményeknek.

(4) A versenyszerû sportoló egyik sportszervezetbõl a másik sportszervezetbe való átigazolásának feltételeit és módját a sportág jellegéhez igazodva a szakszövetség állapítja meg.

(5) A nemzeti válogatott keretek mûködtetése során a szakszövetségekre a sportszervezetre vonatkozó szabályokat is alkalmazni kell.

27. § (1) A szakszövetség legfelsõbb szerve a tagok képviselõibõl álló közgyûlés.

(2) A közgyûlést az elnökségnek évente legalább egyszer rendes ülésre össze kell hívni.

(3) A közgyûlést az elnökségnek rendkívüli ülésre az erre vonatkozó kezdeményezés kézhezvételétõl számított legkevesebb tizenöt, legfeljebb harminc napon belüli idõpontra össze kell hívnia, ha

a) a tagok legalább egyharmada az ok és a cél megjelölésével ezt kéri;

b) a bíróság azt elrendeli.

(4) A közgyûlés kizárólagos hatáskörébe tartozik:

a) az alapszabály megállapítása és módosítása;

b) az elnökség éves szakmai beszámolójának és a számvitelrõl szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) szerinti beszámolójának, a következõ évi szakmai és pénzügyi tervének, valamint a közhasznúsági jelentésnek az elfogadása;

c) az elnökség és az ellenõrzõ testület elnökének, továbbá tagjainak megválasztása, illetve visszahívása;

d) a szakszövetség más szakszövetséggel való egyesülésének, illetve szétválásának elhatározása;

e) a szakszövetség jogi személyiségû szervezeti egységeinek létrehozása;

f) a szakszövetség önkéntes feloszlásának kimondása;

g) mindaz, amit az alapszabály a közgyûlés kizárólagos hatáskörébe utal.

(5) A közgyûlés határozatképességéhez a tagok több mint felének jelenléte szükséges. A közgyûlés, ha az alapszabály másként nem rendelkezik, egyszerû szótöbbséggel és nyílt szavazással határoz.

(6) A közgyûlés csak akkor mondhatja ki a szakszövetség feloszlását, ha a szakszövetség képes bármilyen jogcímen fennálló tartozásai kiegyenlítésére.

28. § (1) A szakszövetség ügyintézõ-képviselõ szerve az elnökség.

(2) Az elnököt, az alelnököt (alelnököket) és az elnökség további tagjait a közgyûlés a tagjai közül legalább két és legfeljebb öt évre választja. Az elnökség tagjai újraválaszthatók.

(3) A szakszövetség hivatali munkáját és gazdálkodását az alapszabály rendelkezései szerint az elnökség által kinevezett fõtitkár irányítja a közgyûlési és elnökségi határozatok keretei között.

(4) A szakszövetség közgyûlése legalább kettõ és legfeljebb öt év idõtartamra elnökbõl, továbbá legalább kettõ és legfeljebb hat tagból álló ellenõrzõ testületet választ a szakszövetség gazdálkodásának folyamatos ellenõrzésére. Az ellenõrzõ testület elnöke az elnökség ülésein tanácskozási joggal részt vehet.

(5) Az ellenõrzõ testület írásbeli jelentésének hiányában a közgyûlés az Sztv. szerinti beszámolóról és a következõ évi pénzügyi tervrõl nem dönthet.

(6) Az a szakszövetség, amely hivatásos versenyrendszert mûködtet, köteles a külön jogszabály szerint könyvvizsgálót is alkalmazni (választani) gazdálkodásának ellenõrzésére. A könyvvizsgáló írásbeli jelentésének hiányában a közgyûlés az Sztv. szerinti beszámolóról és a következõ évi pénzügyi tervrõl nem dönthet.

(7) A közgyûlés által jóváhagyott, Sztv. szerinti beszámoló hiányában új hivatásos versenyrendszer nem hirdethetõ meg.

(8) A szakszövetség a feladatainak helyi ellátásához regionális szerveket hoz létre.

29. § (1) A szakszövetség alapszabályának biztosítania kell a szakszövetség demokratikus, önkormányzati elven alapuló mûködését és a tagok jogainak érvényesülését.

(2) Az alapszabály rendelkezései szerint a közgyûlés vagy az elnökség az alábbi szabályzatokat köteles elfogadni:

a) a szervezeti és mûködési szabályzatot;

b) a versenyszabályzatot;

c) a nyilvántartási, igazolási és átigazolási szabályzatot;

d) a sportfegyelmi szabályzatot;

e) a gazdálkodási-pénzügyi és munkaügyi szabályzatot;

f) a vagyoni értékû jogok hasznosításáról rendelkezõ szabályzatot; valamint

g) a hivatásos versenyrendszer mûködtetése esetén a versenyrendszerrel kapcsolatos és az abban szereplõ sportszervezetekkel, sportolókkal szembeni követelményekrõl szóló szabályzatot.

(3) A versenyszabályzatban kell a sportág jellegének megfelelõen rendelkezni a sportolók élet-, baleset- és vagyonbiztosítására vonatkozó elõírásokról.

(4) A szakszövetség szabályzatait az Ifjúsági és Sportminisztérium (a továbbiakban: minisztérium) hivatalos lapjában közzé kell tenni.

(5) A szakszövetség a sportfegyelmi szabályzatát e törvény, valamint a sportfegyelmi felelõsségre, a sportfegyelmi eljárásra és a sportfegyelmi büntetésekre vonatkozó részletes elõírásokat megállapító külön jogszabály alapján készíti el.

30. § (1) A szakszövetség elsõsorban a tagdíjakból, a központi költségvetési, illetve egyéb támogatásokból, felajánlásokból és a szakszövetség kereskedelmi és egyéb vállalkozási tevékenységébõl származó bevételekbõl gazdálkodik.

(2) A szakszövetség kizárólag olyan vállalkozást alapíthat, illetve olyan gazdasági társaságban vehet részt, amelyben felelõssége korlátozott és e korlátozott felelõsség mértéke nem haladja meg a vállalkozásba (gazdasági társaságba) vitt vagyonának mértékét.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott korlátozás érvényes a szakszövetség által a vállalkozás (gazdasági társaság) alapítása és mûködtetése során tett kötelezettségvállalás mértékére is.

(4) Ha a szakszövetség számviteli jogszabályok szerinti tárgyévi eredménye egymást követõ két évben negatív, vagy a kötelezettségei ötven százalékkal meghaladják a számviteli jogszabályok szerinti saját vagyonának összegét, az ügyész keresetére a bíróság hat hónapra felfüggesztheti a szakszövetség elnökségének és fõtitkárának tevékenységét és a szakszövetség élére felügyelõ biztost rendelhet ki.

(5) A felügyelõ biztos javaslatot dolgoz ki a veszteség, illetve a tartozás megszüntetésére. Ha ez nem lehetséges, a felügyelõ biztos javaslatot tesz az ügyésznek a szakszövetség feloszlatásának kezdeményezésére.

(6) A nemzeti válogatott kerettel kapcsolatos kereskedelmi jogok a szakszövetséget illetik, ugyanakkor terhelik az ezzel kapcsolatos költségek is.

(7) A sportoló által a nemzeti válogatott keret tagjaként, sporttevékenységével összefüggésben harmadik személynek okozott kárért a szakszövetség felel a Ptk. rendelkezései szerint.

(8) A nemzeti válogatott keret felkészülésével és versenyzésével kapcsolatban a sportolók élet-, baleset- és vagyonbiztosításának költségeit a szakszövetség viseli.

(9) Ha a szakszövetség feloszlással, jogutód nélkül való megszûnése esetén az alapszabály a fennmaradó vagyonról nem rendelkezik, errõl a közgyûlés dönt a feloszlásról szóló határozatban.

(10) Ha a bíróság a szakszövetséget megszünteti, a fennmaradó vagyont

a) a Nemzeti Sportszövetség vagy a Nemzeti Szabadidõsport Szövetség rendelkezésére kell bocsátani attól függõen, hogy a szakszövetség melyik szervezetnek a tagja;

b) egyenlõ arányban megosztva a Nemzeti Sportszövetség és a Nemzeti Szabadidõsport Szövetség rendelkezésére kell bocsátani, ha a szakszövetség egyik szervezetnek sem tagja.

31. § (1) A szakszövetség mûködése feletti törvényességi felügyeletet az ügyészség gyakorolja.

(2) A miniszter kezdeményezheti az ügyésznél

a) vizsgálat lefolytatását a szakszövetségnél;

b) a szakszövetség rendkívüli közgyûlése összehívásának indítványozását a bíróságtól.

(3) A bíróság az ügyész keresetére:

a) megsemmisíti a szakszövetség jogszabálysértõ határozatát, és szükség szerint új eljárás lefolytatását, vagy új határozat hozatalát rendeli el;

b) a mûködés törvényességének helyreállítása érdekében összehívja a szakszövetség közgyûlését;

c) ha a szakszövetség mûködésének törvényessége másként nem biztosítható, legfeljebb hat hónapra felfüggesztheti a szakszövetség elnökségének és fõtitkárának mûködését és erre az idõszakra a szakszövetséghez felügyelõ biztost rendelhet ki, aki ellátja a szakszövetség törvényes képviseletét. Felfüggesztésnek a 30. § (4) bekezdése szerinti esetben is helye van;

d) súlyos vagy ismétlõdõ jogszabálysértés esetén, ha a törvényes állapot helyreállítása a c) pontban meghatározott módon sem volt biztosítható, feloszlathatja a szakszövetséget. Feloszlatásnak a 30. § (4) bekezdése szerinti esetben is helye van;

e) megállapítja a szakszövetség megszûnését, ha az legalább egy éve nem mûködik, vagy tagjainak létszáma tartósan tíz alá csökken.

(4) A nyilvántartási, igazolási, átigazolási és sportfegyelmi ügyekben hozott szakszövetségi határozat elleni törvényességi felügyelet iránti kérelmet az ügyész soron kívül, legkésõbb harminc napon belül köteles elbírálni és az eljárást lefolytatni.

32. § (1) A hivatásos, az amatõr és a vegyes (nyílt) versenyrendszerben (a továbbiakban együtt: bajnokság) csak az a sportszervezet indulhat (nevezhet), amelynek a nevezési határidõ lejártakor nincs kilencven napnál régebben lejárt köztartozása és illetékes szerve az Sztv. szerinti beszámolóját már elfogadta, valamint a sportvállalkozás az Sztv. szerinti letétbe helyezésre vonatkozó és közzétételi kötelezettségének eleget tett, és e tényeket igazolja.

(2) A Nemzeti Sportszövetség az indulási (nevezési) feltételek folyamatos meglétét a bajnokság alatt rendszeresen ellenõrzi. Ha a sportszervezet (1) bekezdés szerinti köztartozása a bajnokság alatt keletkezik, a sportszervezetet a bajnokságból ki kell zárni.

(3) A Nemzeti Sportszövetség kérelmére a bajnokságba nevezõ és abban részt vevõ sportszervezetek kilencven napnál régebben lejárt köztartozásairól az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal (a továbbiakban: adóhatóság) a kérelem kézhezvételétõl számított tizenöt napon belül tájékoztatást ad. A Nemzeti Sportszövetség a tájékoztatást az állami sportinformációs rendszerben közzéteszi. A sportszervezet neve, valamint az a tény, hogy kilencven napnál régebben lejárt köztartozása van, közérdekû adatnak minõsül.

(4) Nem nevezhet a bajnokságba

a) az a sportvállalkozás, amellyel szemben a Cstv. szerint végelszámolási, csõd-, illetve felszámolási eljárás van folyamatban;

b) az a sportegyesület, amellyel szemben csõd-, illetve felszámolási eljárás van folyamatban;

c) az a sportegyesület, amellyel szemben a bíróság feloszlató határozatot hozott.

(5) A bajnokságban való indulás (nevezés) joga nem ruházható át, az erre irányuló szerzõdés semmis.

(6) Az indulás (nevezés) jogával csak a megszûnõ sportszervezet helyébe lépõ általános jogutód sportszervezet vagy a megszûnt sportszervezet alapítója élhet a megszûnés kimondására jogosult testület határozatának meghozatalától számított hat hónapon belül. A határidõ elmulasztása jogvesztõ, az ellen igazolás nem nyújtható be.

(7) Ha a sportszervezet általános jogutód nélkül szûnik meg, az indulási (nevezési) jog megszûnik és a bajnokságban való részvétel sorsáról versenyszabályzata alapján a szakszövetség dönt.

33. § (1) A szakszövetségi szabályzatban a hivatásos versenyrendszerben részt vevõ sportszervezetekre azonos pénzügyi és szakmai követelményeket kell megállapítani. A követelményeket a hivatásos tagozat javaslata alapján kell meghatározni.

(2) A szakszövetségen belül, ha az hivatásos versenyrendszert mûködtet, kötelezõen el kell különíteni az amatõr és a hivatásos tagozatot, és e szervezeti egységeket jogi személyiséggel kell felruházni. A szakszövetség hivatásos tagozata köteles a külön jogszabály szerint könyvvizsgálót alkalmazni (választani).

(3) A (2) bekezdésben foglaltak esetén a szakszövetség köteles a tagozatok megfelelõ hatásköreit és a szakszövetségen belüli megfelelõ önállóságát az alapszabályban, illetve szervezeti és mûködési szabályzatában rögzíteni.

(4) A szakszövetség a hivatásos versenyrendszerre vonatkozó szabályzatában

a) elõírhatja a nevezés leadásával egyidejûleg meghatározott összegû óvadék letételét. Az óvadékot a szakszövetségnek kamatozó külön számlán kell kezelnie és azt a hivatásos versenyrendszer befejezésekor kamattal együtt haladéktalanul vissza kell fizetnie a sportszervezetnek. Ha a sportszervezet a hivatásos versenyrendszert nem fejezi be, az óvadék a szakszövetséget illeti;

b) a sportrendezvény rendezésével, illetve a sportlétesítmény technikai színvonalával kapcsolatban követelményeket állapíthat meg;

c) meghatározhatja a kötelezõen foglalkoztatandó hivatásos sportolók legkisebb számát, valamint a sportszervezet által a különbözõ utánpótlás-bajnokságokba kötelezõen nevezendõ csapatok számát;

d) elõírhatja a hivatásos versenyrendszerben induló sportszervezetek pénzügyi tervének, illetve az Sztv. szerinti elõzõ évi beszámolójának a szakszövetség részére való benyújtását.

(5) A szakszövetség a hivatásos versenyrendszerrõl rendelkezõ versenyszabályzatában kimondhatja, hogy a hivatásos versenyrendszerben

a) csak sportvállalkozás, vagy

b) csak részvénytársaságként mûködõ sportvállalkozás vehet részt, illetve

c) a részt vevõ részvénytársaság alaptõkéjének a külön jogszabályban az alaptõkére megállapított legkisebb értéknél nagyobbnak kell lennie.

(6) Ha a szakszövetség a versenyszabályzatában nem korlátozza, a hivatásos versenyrendszerben induló sportvállalkozás amatõr sportolókat is foglalkoztathat, továbbá amatõr tartalék- vagy utánpótlás-csapatokkal is rendelkezhet, illetve a - szakszövetség elõírásaitól függõen - rendelkeznie kell.

(7) Ha a szakszövetség nem korlátozza, sportvállalkozás az amatõr versenyrendszerben is részt vehet. Ez esetben a szakszövetségnek a versenyszabályzatában meg kell határoznia a sportvállalkozás által foglalkoztatható hivatásos sportolók számát.

34. § (1) Ha a szakszövetség szabályzata elõírja, a hivatásos versenyrendszerben részt vevõ sportszervezetek kötelesek a szabályzatban meghatározott kereskedelmi jogaikat ellenérték fejében a szakszövetségre ruházni.

(2) A hivatásos versenyrendszerben részt vevõ sportszervezet köteles a külön jogszabály szerint könyvvizsgálót alkalmazni (választani), valamint a szakszövetség hivatásos tagozata könyvvizsgálójának lehetõvé tenni a sportszervezet könyveibe való korlátlan betekintést.

(3) A sportszervezetnek felhatalmazást kell adnia az adóhatóság, valamint a számláját vezetõ bank számára, hogy a sportszervezet köztartozásairól, valamint pénzügyi forgalmáról a szakszövetség hivatásos tagozatának könyvvizsgálóját kérelemre tájékoztathassa.

(4) A sportszervezetek a játékjog használati jogának átruházásáért egymásnak átigazolási díjat, valamint a hivatásos sportolónak igazolási díjat, illetve részesedést kizárólag szerzõdés alapján és sportolónként külön fizethetnek. A játékjog használati jogának átruházásáról szóló szerzõdés érvénybelépéséhez a szakszövetség ellenjegyzése szükséges.

(5) A játékjog használati jogát átruházó hivatásos sportoló, illetve sportszervezet - a szakszövetség által meghatározott határidõn belül - a játékjog használati joga átruházásáért szerzõdés szerint fizetendõ igazolási díj, illetve átigazolási díj:

a) egy százalékának megfelelõ összeget köteles átigazolási jutalékként a szakszövetségnek befizetni;

b) négy százalékának megfelelõ összeget köteles az utánpótlás-nevelést támogató szakszövetségi alapba befizetni.

(6) Azok a sportszervezetek, amelyek a játékjog használati jogának egymás közötti átruházása során nem a (4)-(5) bekezdés szerinti igazolási, átigazolási elõírásnak megfelelõen járnak el, a hivatásos versenyrendszerben nem indulhatnak, illetve a hivatásos versenyrendszerbõl azokat ki kell zárni.

(7) Azoknak a hivatásos sportolóknak, akik a játékjog használati jogának átruházása során nem a (4)-(5) bekezdés szerinti igazolási, átigazolási elõírásnak megfelelõen járnak el, a hivatásos sportolói versenyengedélye e törvény alapján érvényét veszti.

(8) A (4)-(5) bekezdésben meghatározott igazolási, átigazolási elõírást a magyarországi sportszervezettõl külföldi sportszervezethez igazolásra, valamint külföldi sportszervezettõl magyarországi sportszervezethez való igazolásra is alkalmazni kell.

(9) Amennyiben a hivatásos sportoló, illetve a sportszervezet az (5) bekezdés szerinti fizetési kötelezettségének nem, vagy késedelmesen tesz eleget, a szakszövetség jogosult a hivatásos sportoló versenyengedélyének visszavonására, illetve a sportszervezetnek a hivatásos versenyrendszerbõl való kizárására.

35. § (1) A csapatsportba tartozó sportágak esetében a hivatásos versenyrendszerben csak sportvállalkozás vehet részt.

(2) A szakszövetség hivatásos tagozata a sportág hivatásos versenyrendszerében kizárólagosan jogosult

a) kollektív szerzõdést kötni;

b) meghatározni, hogy a sportszervezet mikor, milyen feltételekkel köthet hivatásos sportolóval munkaszerzõdést, illetve munkavégzésre irányuló egyéb szerzõdést;

c) meghatározni, hogy a sportszervezet egy csapatnak havonta összesen mekkora összegû juttatást adhat;

d) a szakszövetség e törvény szerinti döntésétõl függõen a kereskedelmi jogokat hasznosítani.

(3) Csapatsport esetén a sportszervezet hivatásos sportolót csak akkor foglalkoztathat, ha a sportszervezet hivatásos versenyrendszerben vesz részt.

(4) Az igazolási, átigazolási díj felsõ határát a szakszövetség hivatásos tagozata szabályzatában megállapíthatja.

36. § (1) Vegyes (nyílt) rendszerû versenyrendszerben amatõr és hivatásos sportoló egyaránt részt vehet.

(2) Csapatsport esetén a szakszövetség vegyes (nyílt) versenyrendszert csak akkor írhat ki, ha hivatásos versenyrendszert is mûködtet.

37. § (1) A Magyar Olimpiai Bizottság köztestület, amely a Kszt. szerinti közhasznúsági nyilvántartásba vétel nélkül kiemelkedõen közhasznú szervezetnek minõsül.

(2) A MOB mûködése feletti törvényességi felügyeletet az ügyészség gyakorolja.

(3) A MOB jogosult a Magyar Köztársaság címerének és zászlajának használatára.

38. § (1) a MOB feladatai elsõsorban:

a) a NOB alapszabályában és egyéb szabályzataiban a nemzeti olimpiai bizottságok részére megállapított célkitûzések, feladatok végrehajtása;

b) a szakszövetségekkel együttmûködve a sportolók olimpiai játékokra való felkészülésének, illetve részvételének szakmai elõsegítése, az olimpiai mozgalom fejlesztése;

c) az olimpiai mozgalom feladataira biztosított állami támogatás felhasználásáról való döntés;

d) az olimpiai játékok jelképeinek védelme az olimpiai mozgalom érdekében;

e) az olimpiai mozgalom eszményének jegyében az ifjúság testi, erkölcsi és kulturális nevelésének segítése, a tisztességes játék (fair play) szellemében való versenyzés támogatása, fellépés a sportmozgalomban ható káros jelenségek ellen;

f) együttmûködés a miniszterrel a kiemelt sportstratégiai célok megvalósítása során.

(2) A MOB kizárólagosan jogosult a NOB elõírásaival összhangban

a) sportágak és sportolók nevezésére az olimpiai játékokra;

b) olimpiai zászló, jelvény, jelmondat, valamint az "olimpia" és az "olimpiai" elnevezés kereskedelmi vagy egyéb célú használatára, illetve ezek mások általi használatának, hasznosításának engedélyezésére.

39. § (1) A MOB elnökségének tagja büntetlen elõéletû magyar állampolgár lehet.

(2) A MOB elnökségének tagja nem lehet olyan állami vezetõ, aki a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelõsségérõl szóló 1997. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kátjátv.) személyi hatálya alá tartozik.

(3) A MOB elnökségének tagjait a közgyûlés választja meg. A MOB elnökségében az alapszabályban rögzített számú helyet kell biztosítani az olimpiai sportágak szakszövetségei által jelölt személyeknek azzal, hogy e képviselõk számának meg kell haladnia a MOB taglétszámának ötven százalékát.

(4) A MOB legfelsõbb szerve a közgyûlés, amely a tagok összességébõl áll.

(5) A MOB közgyûlésén a miniszter, valamint a Nemzeti Sportszövetség elnöke és a Nemzeti Szabadidõsport Szövetség elnöke tanácskozási joggal vesz részt.

(6) A MOB közgyûlése köteles könyvvizsgálót választani, akinek mûködésére a külön jogszabály rendelkezései alkalmazandók.

(7) A MOB részletes szervezeti és mûködési szabályait a NOB szabályainak, valamint e törvény, a Ptk., az Et. és a Kszt. rendelkezéseinek figyelembevételével a közgyûlés által elfogadott alapszabály határozza meg.

40. § (1) A Nemzeti Sportszövetség az általa nyilvántartásba vett szakszövetségek és az adott sportágban - a szakszövetség hiánya miatt - a szakszövetségi feladatokat ellátó és a törvényben meghatározott feltételeknek megfelelõ sportszövetségek, valamint a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége önkéntes részvételével mûködõ köztestület.

(2) A Nemzeti Sportszövetség jogosult a Magyar Köztársaság címerének és zászlajának használatára.

41. § (1) A Nemzeti Sportszövetség:

a) az e törvényben, valamint a külön jogszabályban meghatározottak szerint gondoskodik az állami támogatásnak a szakszövetségek és a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége közötti felosztásáról;

b) képviseli az állami szervek, a helyi önkormányzatok, a MOB, a Nemzeti Szabadidõsport Szövetség, a sportközalapítványok, a sportszövetségek és más társadalmi szervezetek irányába a szakszövetségek közös érdekeit;

c) koordinálja a szakszövetségek tevékenységét;

d) sportszakmai, gazdasági, jogi és egyéb szolgáltatásokat nyújt tagjai részére;

e) együttmûködik a miniszterrel, a Magyar Olimpiai Bizottsággal és a Nemzeti Szabadidõsport Szövetséggel a magyar sport fejlesztésében;

f) véleményt nyilvánít a sportpolitikai kérdésekben, kezdeményezi kormányzati intézkedések megtételét, véleményezi a sporttal kapcsolatos jogszabálytervezeteket;

g) részt vesz a nem kormányzati nemzetközi sportszervezetek, különösen az Európai Nem Kormányzati Sportszervezetek Szövetségének (ENGSO) tevékenységében;

h) mûködteti a Sport Állandó Választott Bíróságot;

i) segíti az utánpótlás-nevelést;

j) nyilvántartja a versenyszerû sporttal foglalkozó sportszövetségeket;

k) végzi a szakszövetségek minõsítését és azokat sportági országos szakszövetségként nyilvántartja;

l) könyvvizsgálója által ellenõrzi a szakszövetségek gazdálkodását, aminek keretében korlátlanul betekint a szakszövetségek könyveibe.

(2) Az (1) bekezdés j) pontja szerinti nyilvántartásba vétel feltétele, hogy a társadalmi szervezetként a bíróság által nyilvántartásba vett sportszövetség:

a) fõ tevékenységként versenyszerû sporttal kapcsolatos, különösen sportszervezõ, sportot támogató, valamint a sporttal összefüggõ érdek-képviseleti tevékenységet végezzen;

b) fõ tevékenységét országos jelleggel folytassa.

42. § (1) A Nemzeti Szabadidõsport Szövetség a szabadidõsport, valamint a diák- és rétegsport területén mûködõ országos sportszövetségek és a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége önkéntes részvételével mûködõ köztestület.

(2) A Nemzeti Szabadidõsport Szövetség jogosult a Magyar Köztársaság címerének és zászlajának használatára.

43. § (1) A Nemzeti Szabadidõsport Szövetség

a) az e törvényben, valamint a külön jogszabályban meghatározottak szerint gondoskodik a szabadidõ- és rétegsportok, valamint a fogyatékosok sportja állami támogatásának a tagok közötti felosztásáról;

b) képviseli az állami szervek, a helyi önkormányzatok, a MOB, a Nemzeti Sportszövetség, a sportközalapítványok, a sportszövetségek és más társadalmi szervezetek irányába a szabadidõ-, a gyermek- és ifjúsági sport, a nõk és a családok, a hátrányos helyzetû társadalmi csoportok sportjának, valamint más rétegsportok, továbbá a fogyatékosok sportjának érdekeit;

c) koordinálja a sportszövetségek tevékenységét, továbbá sportszakmai, gazdasági, jogi és más szolgáltatásokat nyújt tagjai részére;

d) véleményt nyilvánít a szabadidõ-, a gyermek- és ifjúsági, valamint más rétegsportokat, továbbá a fogyatékosok sportját érintõ sportpolitikai kérdésekben, e területeken kezdeményezi kormányzati intézkedések megtételét, véleményezi a sporttal kapcsolatos jogszabálytervezeteket;

e) részt vesz a nem kormányzati nemzetközi sportszervezetek, különösen az Európai Nem Kormányzati Sportszervezetek Szövetségének (ENGSO) tevékenységében;

f) együttmûködik a miniszterrel, a Magyar Olimpiai Bizottsággal és a Nemzeti Sportszövetséggel a magyar sport fejlesztésében;

g) segíti az utánpótlás-nevelést;

h) nyilvántartja a szabadidõsporttal foglalkozó sportszövetségeket.

(2) Az (1) bekezdés h) pontja szerinti nyilvántartásba vétel feltétele, hogy a társadalmi szervezetként a bíróság által nyilvántartásba vett sportszövetség:

a) fõ tevékenységként szabadidõsporttal, gyermek- és ifjúsági sporttal, a nõk és a családok, a hátrányos helyzetû társadalmi csoportok sportjával vagy egyéb rétegsporttal kapcsolatos, különösen sportszervezõ, sportot támogató, valamint a szabadidõsporttal összefüggõ érdek-képviseleti tevékenységet végezzen;

b) fõ tevékenységét országos jelleggel folytassa.

44. § (1) A Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége a fogyatékosok sportja területén mûködõ, a 92. §-ban meghatározott sportszövetségek önkéntes részvételével mûködõ köztestület.

(2) A Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége alanyi jogon tagja a Nemzeti Sportszövetségnek és a Nemzeti Szabadidõsport Szövetségnek, amelyek közgyûlésein egy-egy szavazattal rendelkezik. Mindkét szervezet elnökségébe legalább egy-egy, a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége által jelölt tagot kell választani.

(3) A Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége jogosult a Magyar Köztársaság címerének és zászlajának használatára.

45. § (1) A Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége

a) az e törvényben, valamint a külön jogszabályban meghatározottak szerint gondoskodik a fogyatékosok sportját támogató állami anyagi eszközöknek a tagok közötti felosztásáról;

b) képviseli az állami szervek, a helyi önkormányzatok, a sportközalapítványok, a sportszövetségek és más társadalmi szervezetek irányába a fogyatékosok sportjának érdekeit;

c) koordinálja a sportszövetségek és az egyéb tagszervezetek tevékenységét, továbbá sportszakmai, gazdasági, jogi és más szolgáltatásokat nyújt tagjai részére;

d) véleményt nyilvánít a fogyatékosok sportját érintõ sportpolitikai kérdésekben, e területeken kezdeményezi kormányzati intézkedések megtételét, véleményezi a sporttal kapcsolatos jogszabálytervezeteket;

e) részt vesz a nem kormányzati nemzetközi sportszervezetek, különösen az Európai Nem Kormányzati Sportszervezetek Szövetségének (ENGSO) és a fogyatékosok nemzetközi sportszervezetei tevékenységében;

f) elõsegíti és koordinálja a magyar sportolóknak a speciális világjátékokon való részvételét;

g) kidolgozza a speciális világjátékokra való elõkészületek és az azokon való részvétel pénzügyi tervét;

h) segíti az utánpótlás-nevelést a versenyszerû és szabadidõsportban;

i) nyilvántartja a fogyatékosok országos sportszövetségeit.

(2) Az (1) bekezdés i) pontja szerinti nyilvántartásba vétel feltétele, hogy a társadalmi szervezetként a bíróság által nyilvántartásba vett sportszövetség:

a) fõ tevékenységként a fogyatékosok sportjával kapcsolatos, különösen sportszervezõ, sportot támogató, valamint a fogyatékosok sportjával összefüggõ érdek-képviseleti tevékenységet végezzen;

b) fõ tevékenységét országos jelleggel folytassa.

46. § (1) A Nemzeti Sportszövetség, a Nemzeti Szabadidõsport Szövetség és a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége (a továbbiakban együtt: nemzeti sportszövetségek)

a) a tagok által fizetendõ egyszeri hozzájárulásból, valamint

b) az állam által a létrehozáshoz nyújtott központi költségvetési támogatásból

származó bevételekbõl gazdálkodnak.

(2) A tagok éves tagdíj fizetésére kötelesek.

47. § (1) A nemzeti sportszövetségek legfelsõbb szerve a tagok képviselõibõl álló közgyûlés.

(2) A közgyûlés kizárólagos hatáskörébe tartozik:

a) az alapszabály megállapítása és módosítása;

b) az elnök, az alelnök (alelnökök) és az elnökség tagjainak, valamint az ellenõrzõ testület elnökének és tagjainak - a (6) bekezdésben foglaltakra figyelemmel történõ - megválasztása, valamint visszahívása;

c) az elnökség Sztv. szerinti beszámolójának és szakmai beszámolójának, a közhasznúsági jelentésnek és az elnökség következõ évi pénzügyi és szakmai tervének elfogadása;

d) az állami támogatás tagszervezetek közötti felosztásáról szóló döntés;

e) minden olyan kérdés, amelyet az alapszabály a közgyûlés kizárólagos hatáskörébe utal.

(3) A Nemzeti Sportszövetség esetében a (2) bekezdés d) pontja alkalmazásakor tagszervezetek alatt kizárólag a szakszövetségek értendõk.

(4) A nemzeti sportszövetségek ügyintézõ-képviselõ szerve az elnökség, amely

a) a Nemzeti Sportszövetség esetében tizenöt,

b) a Nemzeti Szabadidõsport Szövetség esetében tizenegy,

c) a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége esetében kilenc

tagból áll.

(5) A nemzeti sportszövetségek irodáját az elnökség által kinevezett fõtitkár vezeti. A gazdálkodás ellenõrzését a közgyûlés által választott ellenõrzõ testület végzi, amely a Nemzeti Sportszövetség és a Nemzeti Szabadidõsport Szövetség esetében öt, a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége esetében három tagból áll.

(6) Az elnököt, alelnököt (alelnököket) és az elnökség tagjait, valamint az ellenõrzõ testület elnökét és tagjait a közgyûlés öt évre választja. A választhatóságnak feltétele, hogy a jelölt felsõfokú (egyetemi vagy fõiskolai) végzettséggel rendelkezzen. Az elnököt, alelnököt (alelnököket) és az elnökség tagjait, valamint az ellenõrzõ testület elnökét és tagjait a miniszter tisztségükben megerõsíti.

(7) A Nemzeti Sportszövetség és a Nemzeti Szabadidõsport Szövetség közgyûlése a (6) bekezdés szerinti választást a 44. § (2) bekezdésben foglaltakra figyelemmel folytatja le.

(8) Az elnökség és az ellenõrzõ testület tagja, valamint a fõtitkár nem lehet olyan állami vezetõ, aki a Kátjátv. személyi hatálya alá tartozik.

(9) A Nemzeti Sportszövetség elnökségének legalább öt tagját az olimpiai sportágakat képviselõ szakszövetségek, egy tagját a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége elnökségébõl kell választani.

48. § (1) Az ellenõrzõ testület írásbeli jelentésének hiányában a közgyûlés az elnökség Sztv. szerinti beszámolójáról és szakmai beszámolójáról, a közhasznúsági jelentésrõl és az elnökség következõ évi pénzügyi és szakmai tervének elfogadásáról nem dönthet.

(2) A nemzeti sportszövetségek kötelesek könyvvizsgálót alkalmazni (választani) gazdálkodásuk ellenõrzésére. A könyvvizsgáló mûködésére a külön jogszabály rendelkezései alkalmazandók.

(3) A könyvvizsgáló írásbeli jelentésének hiányában a közgyûlés az elnökség Sztv. szerinti beszámolójáról, a közhasznúsági jelentésrõl és az elnökség következõ évi pénzügyi tervének elfogadásáról nem dönthet.

(4) A nemzeti sportszövetségek közgyûlésein a miniszternek és a MOB elnökének képviselõi tanácskozási joggal vesznek részt.

(5) A közgyûlésen a (4) bekezdés szerint vesznek részt

a) a Nemzeti Sportszövetség esetében a Nemzeti Szabadidõsport Szövetség,

b) a Nemzeti Szabadidõsport Szövetség esetében a Nemzeti Sportszövetség,

c) a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége esetében a Nemzeti Sportszövetség és a Nemzeti Szabadidõsport Szövetség

elnökének képviselõi.

(6) A nemzeti sportszövetségek részletes szervezeti és mûködési szabályait az alapszabály határozza meg.

(7) A nemzeti sportszövetségek mûködésére és megszûnésére a Ptk. és az Et. elõírásai is irányadóak.

49. § A nemzeti sportszövetségek mûködése feletti törvényességi felügyeletet a miniszter gyakorolja.

50. § (1) A miniszter törvényességi felügyeleti jogkörében ellenõrzi, hogy

a) a nemzeti sportszövetségek alapszabályai jogszerûek-e;

b) a nemzeti sportszövetségek más szabályzatai, a nemzeti sportszövetségek szerveinek és tisztségviselõinek a határozatai nem sértik-e a jogszabályokat, illetve az alapszabályt.

(2) A nemzeti sportszövetségek az alapszabály és más szabályzatok elfogadásáról vagy módosításáról hozott döntést hivatalból, az egyéb határozatot pedig felhívásra - az elfogadástól, illetve a felhívástól számított tizenöt napon belül - törvényességi ellenõrzés céljából a miniszter rendelkezésére bocsátják. A miniszter álláspontjáról a nemzeti sportszövetségeket a döntés, határozat kézhezvételétõl számított harminc napon belül tájékoztatja.

(3) A törvényességi felügyelet nem terjed ki az olyan ügyekre, amelyekben munkaügyi vitának, illetve egyébként bírósági vagy államigazgatási eljárásnak van helye.

(4) Ha a miniszter azt állapítja meg, hogy az alapszabály, a nemzeti sportszövetségek más szabályzata vagy szervének, illetve tisztségviselõjének határozata jogszabálysértõ, illetõleg alapszabály-ellenes (a továbbiakban együtt: jogsértõ), megfelelõ határidõ kitûzésével felhívja a nemzeti sportszövetségek érintett szervét, tisztségviselõjét a jogsértés megszüntetésére. A nemzeti sportszövetségek szerve (tisztségviselõje) köteles - a miniszter felhívásában megadott határidõn belül - a jogsértést megszüntetni vagy egyet nem értésérõl a minisztert tájékoztatni.

(5) Ha a nemzeti sportszövetségek érintett szerve (tisztségviselõje) a jogsértést nem szüntette meg, a miniszter - a felhívásban megadott határidõ lejártától számított harminc napon belül - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek a közigazgatási perekre irányadó szabályai szerint bírósághoz fordulhat. A keresetlevelet a jogsértõ nemzeti sportszövetséggel szemben kell benyújtani.

(6) Ha a bíróság az (5) bekezdés alapján indított eljárás eredményeként jogsértést állapít meg:

a) a jogsértõ alapszabályt, más szabályzatot vagy határozatot, illetve annak jogszabálysértõ részét hatályon kívül helyezi, és új döntés meghozatalát rendeli el;

b) a mûködés törvényességének helyreállítása céljából elrendelheti a jogsértés orvoslására vagy a nemzeti sportszövetségek jogsértõen mûködõ szervének (tisztségviselõjének) választására jogosult másik szerv összehívását;

c) a nemzeti sportszövetségek jogsértõ szerve (tisztségviselõje) mûködését felfüggesztheti, vagy a nemzeti sportszövetségek szervének ellenõrzésére felügyelõ biztost rendelhet ki, ha a mûködés törvényessége másként nem biztosítható.

(7) A (6) bekezdésben meghatározott intézkedések közül a bíróság az adott esetben leginkább megfelelõ bármely intézkedést alkalmazhatja, illetve több intézkedés együttes alkalmazását is elrendelheti.

51. § (1) A felügyelõ biztos - szükség esetén - köteles a mûködés törvényességének helyreállítása céljából haladéktalanul összehívni a nemzeti sportszövetségek illetékes szervét.

(2) A felügyelõ biztost kirendelõ bíróság a jogszerûség helyreállítására határidõt szabhat, a felügyelõ biztos feladatait meghatározhatja, szükség szerint - a felügyelõ biztos felmentésével vagy anélkül - új felügyelõ biztost rendelhet ki.

(3) A felügyelõ biztos tevékenységérõl és annak eredményérõl tájékoztatja a kirendelõ bíróságot és a minisztert. A felügyelõ biztos költségtérítését a bíróság állapítja meg, és az ellenõrzött nemzeti sportszövetség viseli.

(4) A felügyelõ biztos e jogkörében végzett tevékenysége során, azzal összefüggésben nem utasítható.

52. § (1) A Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány (a továbbiakban: Wesselényi Közalapítvány) és a Mezõ Ferenc Közalapítvány (a továbbiakban együtt: sportközalapítványok) a sport támogatási rendszerének mûködtetésével összefüggésben az e törvényben meghatározott feladatokat látnak el.

(2) A sportközalapítványok kuratóriumai kilenc-kilenc tagból állnak és megbízatásuk ideje öt év.

(3) A sportközalapítványok kuratóriumainak tagjait a miniszter javaslatára a Kormány kéri fel. A kuratóriumi tagok a közalapítványnál végzett tevékenységükkel kapcsolatban felmerült igazolt költségeik megtérítésére jogosultak.

(4) A sportközalapítványok kuratóriumainak tevékenységét az Országgyûlés Ifjúsági és Sportbizottsága által megválasztott három-három személybõl álló felügyelõ bizottságok ellenõrzik, amelyek megbízatási ideje öt év.

(5) A kuratóriumok és a felügyelõ bizottságok tagja nem lehet olyan állami vezetõ, aki a Kátjátv. személyi hatálya alá tartozik.

(6) A sportközalapítványok szervezeti és mûködési szabályzatait a kuratóriumok állapítják meg.

(7) A sportközalapítványok minden évben az Sztv. elõírásainak megfelelõ beszámolót kötelesek készíteni az elõzõ évi tevékenységükrõl. A beszámolót a miniszter véleményezi.

53. § (1) A Sport Állandó Választott Bíróság az e törvényben megállapított eltérésekkel a választott bíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény rendelkezései szerint mûködik, a felek kölcsönös alávetési nyilatkozata alapján az alábbi ügyekben:

a) a szakszövetségek egymás közötti, illetve a Nemzeti Sportszövetséget, a Nemzeti Szabadidõsport Szövetséget, a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetségét vagy a Magyar Olimpiai Bizottságot érintõ, sporttal kapcsolatos jogvitákban;

b) a szakszövetségek és tagjaik, illetve a tagok egymás közötti - sporttal kapcsolatos - jogvitáiban;

c) a szakszövetségek és a sportolók, illetve sportszakemberek közötti, sporttal kapcsolatos jogvitákban;

d) a sportszervezetek és a sportolók, illetve sportszakemberek közötti, valamint a sportszövetségek és a sportolók, illetve sportszakemberek közötti, sporttal kapcsolatos jogvitákban.

(2) A Sport Állandó Választott Bíróság hatásköre az (1) bekezdés b)-d) pontjában meghatározott körben kiterjed a sportfegyelmi ügyekre is azokban az esetekben, amikor bírósági eljárásnak helye van.

(3) A Sport Állandó Választott Bíróság tagjaira - a MOB és a nemzeti sportszövetségek elnökei együttes véleményének figyelembevételével - a miniszter tesz javaslatot, amely alapján a Nemzeti Sportszövetség elnöksége választja a tagokat a jogi szakvizsgával és legalább ötéves jogi gyakorlattal, valamint az illetékes ügyvédi, közjegyzõi kamara vagy jogászegyleti elnökség ajánlásával rendelkezõ jogászok közül.

(4) A Sport Állandó Választott Bíróság a tagok közül négy évre elnököt és alelnököt választ.

(5) A Sport Állandó Választott Bíróság eljárásának alapvetõ célja a felek kölcsönös érdekeinek figyelembevételével egyezség létrehozása. Ha egyezség nem jön létre, a Sport Állandó Választott Bíróság kötelezõ döntést hozhat.

(6) A Sport Állandó Választott Bíróság a kérelem beérkezésétõl számított harminc napon belül köteles tárgyalást tartani, és a tárgyalástól számított harminc napon belül az ügyet döntéshozatallal befejezni.

54. § A sport társadalmilag hasznos céljainak megvalósítása érdekében az állam:

a) meghatározza a szervezett formában történõ sporttevékenység gyakorlásának jogszabályi feltételeit;

b) az alsó-, a közép-, és a felsõfokú oktatás során közremûködik a rendszeres testedzés feltételeinek megteremtésében a nevelési-oktatási intézményekben, a felsõoktatási intézményekben és a kollégiumokban;

c) elõsegíti az egészséges életmód és a szabadidõsport feltételeinek megteremtését;

d) e törvénybe foglaltak szerinti különleges eszközökkel is támogatja a gyermek- és ifjúsági sportot, a nõk és a családok sportját, a hátrányos helyzetû társadalmi csoportok, valamint a fogyatékosok sportját;

e) törvényességi felügyeletet gyakorol a köztestületek, a szakszövetségek, a sportszövetségek és a sportszervezetek mûködése felett;

f) korlátozza a sport önveszélyeztetõ, káros megnyilvánulását és ellenõrzi a doppingtilalom betartását;

g) közremûködik abban, hogy az egyes sportágakban a sporttevékenység ugyanazon elvek és szempontrendszer alapján legyen végezhetõ;

h) ösztönzi a sportvállalkozásokat, a sportpiac kialakulását és rendeltetésszerû mûködését;

i) a környezetvédelmi, egészségügyi és az esélyegyenlõséget biztosító egyéb követelmények figyelembevételével sportrendezvények lebonyolítására alkalmas létesítményeket hoz létre;

j) gondoskodik a kincstári vagyon részét képezõ, valamint az állam vállalkozói vagyonába tartozó sportlétesítmények fenntartásáról és rendeltetésszerû hasznosításáról;

k) támogatja a nem állami tulajdonban lévõ sportlétesítmények karbantartását, korszerûsítését, illetve fejlesztését;

l) közremûködik a sportrendezvények biztonságos lebonyolításában;

m) részt vesz a sporttal kapcsolatos nemzetközi együttmûködésben;

n) támogatja az olimpiai mozgalmat, a Magyar Köztársaság sportolóinak, sportszervezeteinek részvételét az olimpiákon és más, kiemelkedõ jelentõségû nemzetközi sportversenyeken, ideértve a speciális világjátékokat, valamint a fogyatékosok más kiemelkedõ jelentõségû nemzetközi sportversenyeit is;

o) támogatja a sportszakember-képzést, a sportorvosi tevékenység fejlesztését, és a sporttal kapcsolatos tudományos tevékenységet;

p) mûködteti az állami sportinformációs rendszert.

55. § Az Országgyûlés megalkotja a sporttevékenység gyakorlásának feltételeit érintõ törvényeket, illetve határozatokat és folyamatosan ellenõrzi azok végrehajtását.

56. § (1) A Kormány kialakítja a hosszú távú sportstratégiát, fejlesztési tervet és ennek alapján javaslatot tesz az Országgyûlésnek a sporttal kapcsolatos törvények, határozatok megalkotására, illetve egyéb döntések meghozatalára.

(2) A Kormány az (1) bekezdésben foglaltakkal összhangban megalkotja a szükséges jogszabályokat, és meghozza az egyéb döntéseket, amelyek keretében:

a) a költségvetésrõl szóló törvénnyel összhangban meghatározza a sport állami támogatásának alapvetõ célkitûzéseit, rendszerét, módszereit;

b) részt vesz a sporttal kapcsolatos nemzetközi együttmûködésben, ideértve a sporttal kapcsolatos feladatokat ellátó nemzetközi szervezetek munkájában való részvételt, valamint elõkészíti, illetve megköti a sporttal kapcsolatos tárgykörbe tartozó nemzetközi szerzõdéseket;

c) koordinálja a miniszterek és az országos hatáskörû szervek sporttal kapcsolatos tevékenységét.

57. § (1) A sport irányításával, szabályozásával és ellenõrzésével kapcsolatos külön jogszabályokban meghatározott feladatainak ellátásáról a miniszter gondoskodik.

(2) A miniszter:

a) elõkészíti a sporttal kapcsolatos kormányzati döntéseket;

b) ellátja a sportcélú központi állami pénzeszközök elosztásával kapcsolatos, e törvényben meghatározott feladatokat, ellenõrzi e pénzeszközök felhasználását, gondoskodik a jogosulatlanul igénybe vett állami támogatás visszafizettetésérõl;

c) a Kormány rendelete alapján, illetõleg az e törvényben meghatározott feladatok teljesítése érdekében rendeletet ad ki;

d) gondoskodik a sporttal kapcsolatos kormányzati döntések végrehajtásáról;

e) szervezi a nemzetközi sportkapcsolatokkal összefüggõ állami feladatok ellátását és elõsegíti a magyarországi sport világesemények megvalósulását;

f) szakmai támogatást nyújt a helyi önkormányzatok sporttal összefüggõ feladatainak ellátásához;

g) részt vesz az Országos Területfejlesztési Tanács és a regionális fejlesztési tanácsok munkájában, valamint kapcsolatot tart a megyei területfejlesztési tanácsokkal, illetve a térségi fejlesztési tanácsokkal;

h) együttmûködik a Magyar Olimpiai Bizottsággal, a Nemzeti Sportszövetséggel, a Nemzeti Szabadidõsport Szövetséggel és a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetségével, valamint kapcsolatot tart a szakszövetségekkel, a sportszövetségekkel, a sportközalapítványokkal és a sport területén mûködõ érdekképviseletekkel;

i) irányítja a felügyelete alá tartozó intézményeket;

j) gyakorolja az e törvényben, valamint külön jogszabályokban meghatározott hatósági jogköröket;

k) programokat dolgoz ki a szabadidõ-, a gyermek- és ifjúsági sportnak, a nõk és a családok sportjának, a fogyatékosok sportjának, a hátrányos helyzetû társadalmi csoportok sportjának, a köz- és felsõoktatás sportjának, valamint a sporttal foglalkozó vállalkozásoknak a támogatására;

l) vagyonkezelési szerzõdés alapján gondoskodik az állami tulajdonú sportlétesítmények fenntartásáról, felújításáról, korszerûsítésérõl és kommunikációs, valamint építészeti akadálymentesítésérõl;

m) a megyei (fõvárosi) közigazgatási hivatalok bevonásával, valamint a helyi önkormányzatok, a szakszövetségek és a sportszövetségek közremûködésével kialakítja és mûködteti az állami sportinformációs rendszert;

n) ellátja a részére jogszabályban, valamint a Kormány által meghatározott egyéb feladatokat;

o) gondoskodik a sportszakember-képzésben és -továbbképzésben hatáskörébe tartozó feladatok teljesítésérõl, valamint a sport szakmai (sporttudományos, sport-egészségügyi) hátterének biztosítása érdekében együttmûködik más minisztériumokkal, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karával, továbbá az Országos Sportegészségügyi Intézettel;

p) együttmûködik más minisztériumokkal a sport szakmai hátterének biztosításában;

q) ellenõrzi az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésérõl szóló 1996. évi LXV. törvény alapján tulajdonba adott ingatlanok mûködtetését és a tulajdonba adás alapjául elõírt feltételek folyamatos meglétét.

58. § (1) A megyei (fõvárosi) közigazgatási hivatal:

a) közremûködik - a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 98. §-a (2) bekezdésének g) pontja alapján - a helyi önkormányzatok sporttal kapcsolatos feladatainak ellátásában;

b) a külön jogszabályban meghatározott módon közremûködik az állami sportinformációs rendszer kialakításában, mûködtetésében.

(2) A megyei (fõvárosi) közigazgatási hivatalok sporttal kapcsolatos tevékenységének sportszakmai irányítását a miniszter látja el.

59. § (1) A települési önkormányzat kötelezõ feladata illetékességi területén a helyi sporttevékenység támogatása.

(2) Ennek formái különösen:

a) a sport hosszú távú fejlesztési céljainak megfelelõ helyi sportkoncepció meghatározása és megvalósítása;

b) az a) pont szerinti célok alapján a sporttal foglalkozó helyi szervezetekkel való együttmûködés;

c) a tulajdonában álló sportlétesítmények fenntartása, mûködtetése;

d) az önkormányzati iskolai sporttevékenység feltételeinek megteremtése.

(3) A megyei jogú városi önkormányzat az (1) bekezdés szerinti feladata keretében illetékességi területén a (2) bekezdésben foglaltak mellett - lehetõségei szerint - biztosítja az önkormányzati iskolai sportkörök mûködésének feltételeit is.

60. § (1) A települési önkormányzat az 59. §-ban meghatározott kötelezõ feladatai mellett illetékességi területén a helyi sporttevékenységet elsõsorban a következõ módon támogathatja:

a) a tulajdonában álló sportlétesítmények fejlesztésével;

b) a külön jogszabályban meghatározott nemzeti sportszabvány alapján új sportlétesítmények építésével;

c) a szabadidõsport feltételeinek fejlesztésével;

d) a gyermek- és ifjúsági sport, az utánpótlás-nevelés, a nõk és a családok sportjának, a hátrányos helyzetû társadalmi csoportok és a fogyatékosok sportjának, illetve a tömeges részvétellel zajló sportrendezvények lebonyolításának segítésével;

e) adottságainak megfelelõ részvétel a nemzetközi sportkapcsolatokban;

f) az iskolán kívüli, önszervezõdõ sporttevékenység feltételeinek elõsegítésével;

g) a nemzeti és a nemzetközi sport népszerûsítésében közremûködéssel.

(2) A megyei jogú városi önkormányzat az (1) bekezdésben foglaltak mellett illetékességi területén segítheti az olimpiai utánpótlásmûhelyek mûködését.

(3) A megyei jogú városi önkormányzat illetékességi területén ellátja a 61. § (1) bekezdésében meghatározott feladatokat.

61. § (1) A megyei önkormányzat feladatai illetékességi területén, a sport hosszú távú fejlesztési céljaira figyelemmel, a következõk:

a) a sporttal foglalkozó helyi szervezetek támogatása;

b) a területi versenyrendszerek kialakításának és mûködtetésének, sportrendezvények szervezésének segítése;

c) a szakszövetség területi szervei mûködésének segítése;

d) a szakszövetségekkel való együttmûködés az éves verseny-, illetve szabadidõsport-naptár összeállításában;

e) közremûködés a szakszövetségekkel együttmûködve a sportszakember-képzésben és -továbbképzésben, valamint az egészséges életmóddal összefüggõ felvilágosító tevékenységben;

f) a sportorvosi tevékenység támogatása;

g) az 59. § (2) bekezdésének a) és c) pontjaiban foglalt feladatok ellátása.

(2) A megyei önkormányzat illetékességi területén az (1) bekezdésben foglaltakon kívül a helyi sporttevékenységet elsõsorban a 60. § (1) bekezdésének a)-e) és g) pontjaiban meghatározott módon támogathatja.

(3) A helyi önkormányzatok a sporttal kapcsolatos, az (1) bekezdésben, az 59. §-ban és a 62. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt feladataik ellátásához a költségvetési törvény szerint önálló normatív támogatásban részesülnek. Ezen kívül részükre a feladatellátáshoz szükséges egyéb pénzügyi eszközöket a költségvetési fejezetek ágazati, szakmai célú támogatási pénzeszközei terhére kell biztosítani, az azok felosztására, felhasználására vonatkozó szabályok szerint, elsõsorban pályázati rendszer keretében.

(4) Az e törvényben meghatározott feladataik alapján a helyi önkormányzatok rendeletben állapítják meg a helyi adottságoknak megfelelõen a helyi önkormányzat sporttevékenységgel kapcsolatos részletes feladatait és kötelezettségeit, valamint a helyi önkormányzat költségvetésébõl sportra fordítandó összeget.

62. § (1) Iskola, kollégium és óvoda nem építhetõ a lakosság és a tanulók számához viszonyított, külön jogszabályban meghatározott méretû tornaterem vagy tornaszoba nélkül.

(2) A tornateremmel nem rendelkezõ, már mûködõ iskola, illetve kollégium fenntartója köteles a tanulók részére a külön jogszabályban meghatározott sportolási lehetõséget biztosítani.

63. § (1) A közoktatási intézményekben a tanulók szervezett formában való rendszeres testedzéséhez, sporttevékenységéhez szükséges feltételeket biztosítani kell.

(2) A felsõoktatási intézményekben a hallgatók intézményen belüli, szervezett formában való rendszeres testedzéséhez, sporttevékenységéhez (a továbbiakban: egyetemi sport) szükséges feltételeket biztosítani kell.

(3) Az állam az egyetemi sport feltételeinek megteremtését és folyamatos biztosítását a Nemzeti Szabadidõsport Szövetségen keresztül támogatja.

(4) Az egyetemi sport támogatásának feltételeit - a felsõoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvénnyel összhangban -, valamint az iskolai sportkörök keretében megvalósuló sporttevékenység támogatási feltételeit külön jogszabály határozza meg.

(5) A közoktatás és a felsõoktatás keretén kívüli sportoktatói tevékenység folytatásához a sport területén szükséges, külön jogszabályban meghatározott képesítések mellett a szakszövetség elõzetes hozzájárulása is szükséges.

(6) A szakszövetség a hozzájárulást szakhatóságként, külön jogszabályban meghatározott díj ellenében adja ki.

64. § (1) Új sportlétesítmény csak úgy építhetõ, hogy a fogyatékos sportolók és nézõk számára mind építészeti, mind pedig kommunikációs szempontból akadálymentes legyen. A sportlétesítmények korszerûsítésénél is figyelemmel kell lenni a fogyatékos személyek érdekeire.

(2) A sportlétesítményeket biztonságtechnikai szempontból a rendõrség, a tûzoltóság, a katasztrófavédelmi hatóság, a mentõszolgálat és a tulajdonos (üzemeltetõ) a versenyrendszer elsõ sportrendezvénye elõtt harminc nappal közösen ellenõrzi.

(3) A (2) bekezdés szerinti ellenõrzés idõpontjáról - azt legalább tizenöt nappal megelõzõen - a sportlétesítmény üzemeltetõje értesíti az érintett szervezeteket.

(4) A sportlétesítményekkel (sportingatlanokkal) kapcsolatos részletes településrendezési, építésügyi, sportszakmai, egészségügyi, környezet- és természetvédelmi feltételeket külön jogszabály állapítja meg.

65. § (1) A külön jogszabályban olimpiai központnak minõsített, védett természeti területnek nem minõsülõ, a kincstári vagyon körébe tartozó sportlétesítmények felett a vagyonkezelõi jogokat - a 90. §-ban foglaltakra is figyelemmel - a miniszter gyakorolja, és gondoskodik e vagyon hasznosításáról.

(2) Az (1) bekezdés szerinti sportlétesítményekkel való gazdálkodásra a miniszter közhasznú szervezetet hozhat létre, amely a vagyonkezelõi jogot versenyeztetés nélkül, ingyenesen szerezheti meg.

(3) A (2) bekezdés szerinti gazdálkodásra a kincstári vagyon hasznosítására és nyilvántartására vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni.

(4) Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó, védett természeti területnek nem minõsülõ, kincstári vagyont képezõ és a minisztérium vagyonkezelésében lévõ sportlétesítményeket - kivéve a 90. § szerinti sportcélra szolgáló építményeket - a miniszter kezdeményezésére a kincstári vagyonért felelõs miniszter

a) ingyenesen vagy kedvezményesen helyi önkormányzatok, szakszövetségek, sportszövetségek, illetve sportegyesületek, vagy kedvezményesen sportvállalkozások tulajdonába adhatja;

b) az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvényben (a továbbiakban: Áht.) meghatározott elõírások megfelelõ alkalmazásával értékesítheti.

(5) Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó védett természeti területnek minõsülõ sportlétesítmény (4) bekezdés szerinti elidegenítése a külön jogszabályban meghatározottak szerint kizárólag a környezetvédelmi miniszter egyetértésével, a védelem célját nem veszélyeztetve, a védettségbõl eredõ korlátozások, tilalmak maradéktalan betartásával és legalább azonos természetvédelmi értékû védett természeti területtel történõ csere esetén lehetséges.

(6) Ingyenesen vagy kedvezményesen történõ átruházás esetén a kedvezményezett legalább tizenöt évig csak a miniszter engedélyével idegenítheti el, illetve terhelheti meg az ingatlant, amelyet csak sportcélokra használhat. A tulajdon-átruházási szerzõdésben a kötelezettségek teljesítésére megfelelõ biztosítékot és ellenõrzési lehetõséget kell kikötni.

(7) A kincstári vagyon körébe tartozó sportcélú ingatlan, illetve sportlétesítmény értékesítésére csak a miniszter egyetértése esetén kerülhet sor.

(8) A privatizációért felelõs miniszter a tulajdonosi jogok gyakorlása során az állam vállalkozói vagyonába tartozó sportcélú ingatlan, illetve sportlétesítmény értékesítését megelõzõen köteles a miniszter véleményét kikérni.

(9) Az állami tulajdonban lévõ sportlétesítmények értékesítésébõl származó bevételt a költségvetési törvényben meghatározottak szerint kizárólag sportlétesítmények építésére, illetve fejlesztésére lehet felhasználni.

66. § (1) Az állami tulajdonban lévõ sportlétesítményeket illetõen a vagyonkezelõ a sportszervezetekkel - a természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. törvény rendelkezéseire is figyelemmel - bérleti szerzõdést köthet.

(2) A bérleti szerzõdés csak határozott idõtartamú lehet és legfeljebb tíz évre szólhat. A szerzõdésben megállapított idõtartam után a bérlõvel újabb bérleti szerzõdés köthetõ.

67. § (1) Az állam a sporttevékenység folytatásához évente a költségvetési törvényben foglaltak szerinti összegû támogatást nyújt. A (2)-(4) bekezdésben foglaltak kivételével a támogatás szerzõdés alapján vehetõ igénybe. A szerzõdés megkötésére, teljesítésére, az abban foglaltak ellenõrzésére, a támogatás igénybevételére az államháztartás mûködési rendjérõl szóló jogszabályokat kell alkalmazni.

(2) A bukmékeri rendszerû fogadások játékadójának tizenöt százaléka a Nemzeti Szabadidõsport Szövetséget illeti meg. E játékadó harmincöt százalékát a minisztérium költségvetési fejezetében a sport támogatására felhasználható bevételként kell elõirányozni.

(3) A sorsolásos játékok játékadójának tizenkét százaléka a Wesselényi Közalapítványt illeti meg.

(4) A totó játékadóját a minisztérium költségvetési Fejezetében a labdarúgás támogatására felhasználható bevételként kell elõirányozni.

68. § (1) A szakszövetségek állami támogatása - a 70. § (1) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel - a Nemzeti Sportszövetségen keresztül történik. A miniszter évente rendeletben határozza meg a szakszövetségek részére nyújtandó támogatás feltételeit és a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetségének tagjai részére nyújtandó együttes támogatás összegét.

(2) A szakszövetségek támogatására rendelkezésre álló összegnek a szakszövetségek közötti felosztásáról a Nemzeti Sportszövetség közgyûlése dönt.

(3) A miniszter a (2) bekezdés szerinti döntés és az (1) bekezdés szerinti rendeletben foglaltak alapján köt állami támogatási szerzõdést a szakszövetségekkel. A miniszter a szerzõdéskötést megtagadhatja, ha a közgyûlés döntése ellentétes az (1) bekezdés szerinti rendeletben foglaltakkal.

(4) A miniszter a szakszövetségekkel kötött támogatási szerzõdések végrehajtásának ellenõrzésérõl folyamatosan gondoskodik.

69. § (1) A szabadidõsport, valamint a fogyatékosok e keretek közötti sportjának állami támogatása alapvetõen a Nemzeti Szabadidõsport Szövetség, valamint a Wesselényi Közalapítvány útján történik. A támogatás feltételeit a miniszter évente rendeletben állapítja meg.

(2) Az állam a sportolók tanulmányainak elõsegítése érdekében sportiskola- és Gerevich Aladár tanulmányi ösztöndíj-rendszert tart fenn.

(3) A sportiskolarendszer támogatása és a tanulmányi ösztöndíjrendszer mûködtetése a Wesselényi Közalapítvány útján történik a miniszter által kiadott rendeletnek megfelelõen.

(4) Tanulmányi ösztöndíj az iskolai rendszerben a következõ iskolai végzettség megszerzése érdekében tanulmányokat folytató, kiemelkedõ sportteljesítményt nyújtó sportolók (ideértve a fogyatékos sportolókat is) részére adható:

a) elsõ szakképzettség (szakképesítést igazoló szakmunkás-, szakiskolai vagy speciális szakiskolai bizonyítvány);

b) érettségi bizonyítvány;

c) fõiskolai, illetve egyetemi oklevél.

(5) Tanulmányi ösztöndíjban részesülõ sportoló hivatásos sportolói szerzõdéses jogviszonyt sportszervezettel nem létesíthet.

(6) A tanulmányi ösztöndíj adásának részletes feltételeit, valamint a sportiskolarendszer támogatásának feltételeit a Wesselényi Közalapítvány kuratóriuma határozza meg.

(7) A Wesselényi Közalapítvány a rendelkezésére álló forrásokat a következõ célokra használhatja fel:

a) normatív támogatás;

b) feladathoz kötött fejlesztési támogatás;

c) pályázati rendszeren alapuló feladatellátás támogatás;

d) tanulmányi ösztöndíjrendszer fenntartása.

(8) A Wesselényi Közalapítvány mûködési kiadásai nem haladhatják meg évente a központi költségvetési támogatás öt százalékát.

70. § (1) Az olimpián szereplõ sportágak, az olimpiai elõkészületek és részvétel állami támogatása elsõsorban a Magyar Olimpiai Bizottságon keresztül történik.

(2) A fogyatékosok sportja esetében a speciális világjátékokra való elõkészületek és azokon történõ részvétel állami támogatása elsõsorban a Nemzeti Sportszövetségen keresztül történik.

(3) Az állam a hazai és nemzetközi versenyeken kimagasló teljesítmények elérését szolgáló sporttevékenységet, ideértve az utánpótlás-nevelést és a fogyatékosok sportját is, elsõsorban a MOB, valamint a Nemzeti Sportszövetség rendelkezésére bocsátott pénzeszközökkel támogatja.

(4) A tanulmányokat nem folytató, a sportteljesítménye alapján az olimpián vagy a speciális világjátékokon kiemelkedõ sporteredmény elérésére esélyes olimpiai vagy speciális világjáték-válogatott kerettag sportolók és azok edzõi (a továbbiakban együtt: éremesélyesek) részére legfeljebb négy évre sportösztöndíj adható.

(5) A sportösztöndíj adásának feltételeit olimpiai éremesélyesek esetén - a szakszövetség javaslata alapján - a MOB, speciális világjátékokon éremesélyesek esetén a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége állapítja meg, és azt a Wesselényi Közalapítvány folyósítja.

(6) Az állam a nyugdíjas olimpiai és világbajnoki érmes sportolók, azok özvegyei, valamint a kimagasló sporteredmények elérésében közremûködõ nyugdíjas sportszakemberek megbecsülését a Mezõ Ferenc Közalapítvány útján biztosítja.

(7) A miniszter támogatja a hosszú távú sportstratégia alapján meghatározott sportfejlesztési programokat, így különösen a sportágfejlesztéseket, az olimpiai mûhelyeket, a gyermek- és ifjúsági sportot, a nõk és a családok, valamint a hátrányos helyzetûek és a fogyatékosok sportját, a sportlétesítmények korszerûsítését, továbbá a sportvállalkozásokat. E programokon kívül a miniszter sportszervezetek számára közvetlen támogatást nem nyújthat.

71. § (1) Az állam évente központi költségvetési támogatást nyújt a Nemzeti Sportszövetség, a Nemzeti Szabadidõsport Szövetség és Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége tagszervezeteinek mûködési kiadásai részleges fedezésére.

(2) Az (1) bekezdés szerinti támogatást az állam a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége részére a Nemzeti Sportszövetségen és a Nemzeti Szabadidõsport Szövetségen keresztül nyújtja.

(3) A miniszter évente rendeletben határozza meg, hogy a Nemzeti Sportszövetség és a Nemzeti Szabadidõsport Szövetség költségvetésébõl a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetségének tagjait együttesen mekkora összeg illeti meg. Ez az összeg az elõzõ évi támogatásnál kisebb nem lehet. A rendeletben kell megállapítani azokat a szakmai feladatokat és szempontokat is, amelyek alapján a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége a támogatást tagjai között felosztja.

(4) Az (1) bekezdés szerinti támogatás igénybevételét biztosító szerzõdés megkötésérõl és a támogatás folyósításáról a miniszter gondoskodik.

(5) A Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetségének tagjaival a miniszter a támogatási szerzõdést közvetlenül köti meg.

72. § (1) A minisztérium, a MOB, a Nemzeti Sportszövetség, a Nemzeti Szabadidõsport Szövetség, valamint a Wesselényi Közalapítvány csak akkor nyújthat szakszövetség, sportszövetség vagy sportszervezet részére támogatási szerzõdés alapján támogatást, ha annak

a) nincs lejárt köztartozása;

b) rendeltetésszerûen gazdálkodik; és

c) a korábban kapott támogatással megfelelõ módon elszámolt.

(2) Nem kaphat támogatást

a) az a sportvállalkozás, amellyel szemben a Cstv. szerint végelszámolási, csõd- vagy felszámolási eljárás van folyamatban;

b) az a szakszövetség, sportszövetség, illetve sportegyesület, amelynek mûködését a bíróság felfüggesztette, valamint amelynek megszüntetésére az Et. szerint eljárás van folyamatban;

c) az a sportegyesület, amellyel szemben a Cstv. szerint csõdeljárás van folyamatban, vagy amely ellen a Cstv. szerinti felszámolási eljárás megindítása céljából kérelmet nyújtottak be.

(3) A miniszter a támogatási szerzõdéstõl köteles elállni, ha a támogatott szervezet

a) a támogatás igénylésekor valótlan vagy hamis adatot szolgáltatott,

b) köztartozása a szerzõdés megkötése óta lejárt és arra fizetési könnyítést sem kapott;

c) a támogatást nem a szerzõdésben megjelölt célra használta fel;

d) az (1) bekezdés szerinti feltételeket nem teljesítette;

e) a (2) bekezdés szerinti helyzetben van.

(4) Az a gazdasági társaság, amelynek mûködésében az állam többségi vagy közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkezik, csak az állami tulajdonosi jogokat gyakorló szerv elõzetes hozzájárulásával - a minisztérium egyidejû értesítése mellett - nyújthat bármilyen jogcímen támogatást sportszervezetnek, sportcélú köztestületnek, sportközalapítványnak, szakszövetségnek vagy sportszövetségnek, illetve szerezhet tulajdoni részesedést sportvállalkozásban.

(5) A (4) bekezdésben foglaltak nem érintik a szponzorálási vagy reklámszerzõdés megkötését, ha annak értéke éves szinten és gazdasági társaságonként nem éri el a tízmillió forintot.

73. § (1) Harmincötödik életévének betöltését követõ év január 1. napjától kezdõdõen élete végéig olimpiai járadékra (a továbbiakban: járadék) jogosult az a Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkezõ magyar állampolgár, aki a magyar nemzeti válogatott keret tagjaként akár egyéni számban, akár csapattagként

a) a NOB által szervezett nyári vagy téli olimpiai játékokon, vagy a FIDE által szervezett Sakkolimpián, illetve

b) 1984-tõl kezdõdõen Paralimpián vagy a Siketek Világjátékain

elsõ, második vagy harmadik helyezést ért el (a továbbiakban: érmes).

(2) Élete végéig járadékra jogosult az érmes halálának idõpontjától annak özvegye.

(3) Élete végéig járadékra jogosult az érmes járadékra jogosultságának idõpontjától - a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel - annak edzõje.

(4) Az edzõ - az érmes járadékra jogosultságának idõpontjára tekintet nélkül - negyvenötödik életéve betöltését követõ év január 1. napjától jogosult a járadékra.

(5) Az özvegy és az edzõ járadékra csak akkor jogosult, ha magyar állampolgár és Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkezik.

(6) Az elsõ helyezést elért érmes járadékának mértéke a bérbõl és a fizetésbõl élõk elõzõ évi - a Központi Statisztikai Hivatal által számított - országos szintû nettó nominál átlagkeresetének megfelelõ összeg.

(7) A második helyezést elért érmes járadékának mértéke a (6) bekezdésben meghatározott járadék hatvan százalékának megfelelõ összeg.

(8) A harmadik helyezést elért érmes járadékának mértéke a (6) bekezdésben meghatározott járadék negyven százalékának megfelelõ összeg.

(9) Az érmes özvegye, illetve edzõje élete végéig az érmes járadéka fele részének megfelelõ özvegyi, illetve edzõi járadékra jogosult.

74. § (1) Az érmes csak a legjobb helyezése után járó járadék egyszeri igénylésére jogosult, kivéve a (3) bekezdésben meghatározott esetet.

(2) A (3) bekezdésben meghatározott esetet kivéve az özvegy és az edzõ csak egy járadékra jogosult, amelyet az érmesnek az (1) bekezdés szerinti járadéka alapján kell megállapítani.

(3) Aki érmesként, özvegyként, illetve edzõként is járadékra jogosult, a 73. § (1)-(3) bekezdéseiben meghatározott járadékokra együttesen jogosult.

(4) A járadékra jogosultságot és a járadékot a minisztérium a jogosult kérelmére állapítja meg és gondoskodik annak havonta történõ folyósításáról. A járadék fedezetét és a végrehajtás költségeit a minisztérium éves költségvetésében kell biztosítani.

(5) A járadékra jogosult edzõ személyére a minisztériumnak az érmes tesz javaslatot, amelyhez a szakszövetség, valamint

a) a 73. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott verseny esetén a MOB;

b) a 73. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott verseny esetén a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége

véleményt csatol.

(6) E törvény alkalmazásában olimpiai játékoknak minõsülnek a szocialista országok versenyzõi számára 1984-ben megrendezett "A" kategóriás nemzetközi versenyek is.

(7) A járadékra jogosultságra és a járadék folyósítására vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály állapítja meg.

75. § (1) Szponzorálási szerzõdésben a szponzor kötelezi magát, hogy pénz vagy természetbeni szolgáltatás útján támogatja a szponzorált sporttevékenységet, a szponzorált pedig köteles lehetõvé tenni, hogy sporttevékenységét a szponzor a marketing munkája során felhasználja.

(2) Az (1) bekezdés szerinti marketing és egyéb reklámtevékenység során a sporttevékenységet egészségre ártalmas szolgáltatással, életmóddal összefüggésben tilos megjeleníteni.

(3) Szponzorálási szerzõdést jogi vagy természetes személlyel szakszövetség, sportszervezet és sportoló egyaránt köthet.

(4) A szponzorálási szerzõdésre egyebekben a Ptk. szerzõdésekre vonatkozó általános rendelkezései az irányadóak.

76. § (1) Arculatátviteli szerzõdés alapján a felhasználó a sportszervezet nevét, emblémáját, híres sportolóinak nevét és képmását, illetve a sporttevékenységével összefüggõ más eszmei javakat használ fel dísztárgyakon, ruházati termékeken, ajándéktárgyakon, hirdetõtáblákon és más eszközökön ellenérték fejében marketing tevékenységének alátámasztására a fogyasztói döntések befolyásolása céljából.

(2) A sportoló nevét, képmását a sportszervezet arculatátviteli, reklám vagy egyéb szerzõdés keretében csak a sportoló elõzetes írásbeli hozzájárulásával használhatja fel, az ezzel ellentétes megállapodás semmis. A sportoló jó hírnevének és személyiségi jogainak védelmére egyebekben a Ptk. rendelkezései az irányadóak.

(3) Az arculatátviteli szerzõdésre egyebekben a Ptk. szerzõdésekre vonatkozó általános rendelkezései az irányadóak.

77. § (1) A sportági versenyek televíziós és rádiós közvetítése engedélyezési jogának hasznosításáról a szakszövetség szabályzatban rendelkezik. A szabályzat elfogadása a szakszövetség közgyûlésének kizárólagos hatáskörébe tartozik.

(2) Az (1) bekezdés szerinti szabályzatban meg kell határozni:

a) hogy mely közvetítésekrõl, a szakszövetség melyik szerve jogosult a rádiós és televíziós mûsorszolgáltatókkal szerzõdést kötni;

b) a hasznosításból származó bevételnek a szakszövetség tagjai közötti elosztási módját és arányát is.

(3) A közvetítés engedélyezésének vagyoni értékû joga gazdasági társaság törzs(alap)tõkéjébe nem pénzbeli hozzájárulásként nem vihetõ be és korlátolt felelõsségû társaság, illetve közhasznú társaság esetében mellékszolgáltatásnak sem minõsülhet. A szakszövetség jogosult azonban a közvetítés engedélyezési jogát ügynöki (bizományosi) szerzõdésen keresztül is hasznosítani.

(4) A nem a szakszövetség által kiírt vagy szervezett versenyek közé tartozó sportrendezvény közvetítésének engedélyezési joga a szervezõ sportszervezetet illeti meg.

(5) A sportági nemzetközi szakszövetség által Magyarországon szervezett verseny közvetítése engedélyezési jogának hasznosítására a sportági nemzetközi szakszövetséggel kötött szerzõdésben foglaltak az irányadók.

(6) A külön jogszabályban meghatározott kiemelkedõ és a lakosság közérdeklõdésére számot tartó sportrendezvényeket és azok közvetítésére vonatkozó eljárási szabályokat a külön jogszabályban meghatározottak szerint csak közszolgálati és az ország területének legalább kilencven százalékán fogható adású, földi sugárzású mûsorszolgáltató közvetítheti.

78. § (1) Sportrendezvényt - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - jogi személy vagy büntetlen elõéletû természetes személy (a továbbiakban együtt: szervezõ) szervezhet.

(2) Külön jogszabályban meghatározott sportrendezvény szervezõje csak sportszervezet, szakszövetség vagy sportszövetség lehet.

79. § (1) A sportrendezvény helyszínén a szervezõ felel a sportrendezvény e törvényben, más jogszabályban, a versenykiírásban, valamint a szakszövetség és a sportági nemzetközi szakszövetség által meghatározott elõírásoknak megfelelõ és biztonságos megtartásáért.

(2) A sportrendezvény rendjének szabályozásáért, a szabályok betartásának ellenõrzéséért a szervezõ a felelõs.

(3) A szervezõ köteles megtenni vagy az illetékes hatóságnál kezdeményezni minden olyan intézkedést, amely a sportrendezvényen résztvevõk személyi és vagyonbiztonságának megóvása érdekében szükséges.

(4) A szervezõ a sportrendezvény biztonságára vonatkozó elõírások felróható megszegésével másnak okozott kárért a Ptk. általános szabályai szerint felel. Rendezõ szerv, rendezõ megbízása esetén a szervezõ és a rendezõ szerv, rendezõ felelõssége egyetemleges.

(5) A szervezõ felelõssége a nézõknek a sportrendezvény helyszínére történõ beléptetése megkezdésétõl addig tart, amíg a nézõk a sportrendezvény helyszínét elhagyják.

(6) A szakszövetség az (1) bekezdésben meghatározott elõírások be nem tartása esetén a szervezõvel szemben a külön jogszabályban meghatározott joghátrányt alkalmazza.

80. § (1) Sportrendezvény a szakszövetség, illetve a sportszövetség által meghatározott elõírások, valamint a külön jogszabályban foglaltak szerint szervezhetõ. Ha a versenyt sportági nemzetközi szakszövetség szervezi, a szervezéskor a sportági nemzetközi szakszövetség által meghatározott elõírásokat is alkalmazni kell.

(2) Sportrendezvény csak olyan sportlétesítményben szervezhetõ, amely a sportrendezvény jellegére is tekintettel a sportrendezvényen résztvevõk személyét és vagyonát nem veszélyezteti.

(3) Ha a sportrendezvényt nem sportlétesítményben tartják, a sportrendezvény jellegének megfelelõen köteles a szervezõ a sportrendezvényen résztvevõk személyi és vagyoni biztonságára, valamint a környezet és a természet védelmére vonatkozó elõírásokat teljesíteni.

(4) A szervezõ a sportrendezvény jellegének megfelelõen köteles a fogyatékos nézõknek a helyszínre való akadálymentes bejutását, ott az akadálymentes közlekedést lehetõvé tenni, és a helyszín kommunikációs akadálymentesítését elvégezni.

(5) A fogyatékos sportolók részvételével tartandó sportrendezvények szervezésénél figyelembe kell venni a fogyatékos személyek különleges szükségleteit, amelyeket a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége állapít meg.

81. § (1) A szervezõ köteles a külön jogszabályban meghatározott sportrendezvény esetében a belépõjegy-eladást, a sportrendezvény helyszínére a beléptetést, a szurkolótáborok elhelyezését, valamint a sportrendezvény helyszínének elhagyását a szükséges mûszaki és biztonsági intézkedéseket megtéve úgy megszervezni, hogy a szurkolótáborok elkülönítése biztosított legyen.

(2) A sportrendezvény biztonsága érdekében a szurkolótáborok sportrendezvényen való részvételének megszervezésekor, valamint a sportrendezvény idõtartama alatt és a rendõrség igényei szerint a sportrendezvényt megelõzõen, illetve követõen a szervezõ köteles az illetékes rendõri vezetõvel együttmûködni és részére az igényelt segítséget megadni.

(3) Ha a sportrendezvényre kibocsátott belépõjegyek, bérletek száma alapján a nézõszám a háromezer fõt eléri vagy meghaladja, vagy egyébként a körülmények alapján indokolt, a szervezõ köteles az illetékes rendõrkapitányságnál kezdeményezni a sportrendezvénynek a külön jogszabályban meghatározott szerzõdésben foglalt díj ellenében történõ rendõri biztosítását.

(4) Ha a sportrendezvény résztvevõinek magatartása annak biztonságos megtartását veszélyezteti és a megbomlott rend másként nem állítható helyre, a szervezõ köteles a sportrendezvényt megszakítani, illetve felfüggeszteni. A rendõrség kezdeményezésére a sportrendezvényt meg kell szakítani.

(5) Ha a rend a (4) bekezdésben meghatározott módon nem állítható helyre, a sporttevékenységet irányító személy (mérkõzésvezetõ) a sportrendezvényt befejezetté nyilváníthatja.

82. § (1) A szervezõ a sportlétesítmény területén jól látható hirdetményben közzétett általános szerzõdési feltételekben köteles meghatározni a sportrendezvény megtekintésének feltételeit. Az általános szerzõdési feltételeket összefoglalva a belépõjegyen, bérleten is fel kell tüntetni.

(2) Ha a sportrendezvény elmarad, a belépõjegy ellenértékét három munkanapon belül vissza kell téríteni. Ha a sportrendezvény félbeszakad, a megismételt sportrendezvényre a belépõjegy érvényes.

(3) A szervezõ az általa szervezett sportrendezvény esetén jogosult a sportrendezvényrõl eltávolított személlyel szemben a belépõjegy-eladást megtagadni, illetve megakadályozni, hogy a sportrendezvényen részt vehessen (a továbbiakban együtt: sportrendezvény látogatásától eltiltás). A sportrendezvény látogatásától eltiltás lehetõségét az (1) bekezdésben megjelölt általános szerzõdési feltételekben fel kell tüntetni.

(4) A sportrendezvény látogatásától eltiltás idõtartama, ha az a szervezõ által szervezett minden sportrendezvényre vonatkozik, a két évet, ha csak meghatározott sportlétesítményre érvényes, az öt évet nem haladhatja meg.

(5) A szervezõnek a sportrendezvény látogatásától eltiltásra vonatkozó döntése ellen a területileg illetékes fogyasztóvédelmi hatóságokhoz és a Sport Állandó Választott Bírósághoz lehet fordulni.

(6) A sportrendezvény látogatásától eltiltható az a személy is, akit a 84. § (2) bekezdésének c) pontja alapján el kellett volna távolítani, de erre azért nem került sor, mert a sportrendezvény helyszínén való szervezõi beavatkozás következtében olyan nézõi cselekmény volt várható, amely a sportrendezvény biztonságát aránytalanul veszélyeztette volna.

83. § (1) A szervezõ a sportrendezvény lebonyolítására, valamint a helyszínen a rend fenntartására és a szervezési feltételek biztosítására (a továbbiakban: rendezés) szerzõdésben rendezõ szervet vagy rendezõt bízhat meg.

(2) Az (1) bekezdés szerinti megbízásnak a rendezõ szerv esetében feltétele, hogy az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelelõ rendezõt alkalmazzon.

(3) Rendezõ szervnek csak a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamaráról szóló 1998. évi IV. törvény hatálya alá tartozó egyéni vagy társas vállalkozás, rendezõnek csak büntetlen elõéletû személy bízható meg.

(4) A rendezõnek e minõségében külsõleg azonosíthatónak kell lennie.

(5) A rendezõ szerv, rendezõ köteles a szervezõ utasításai szerint eljárni. A szervezõ szabályzatai és a versenykiírás utasításnak minõsülnek.

(6) A sportrendezvényen való rendfenntartásra és a rendõrséggel való együttmûködésre a szervezõ köteles a rendezõt rendszeresen felkészíteni. A felkészítéshez a szervezõ a rendõrség közremûködését a külön jogszabályban meghatározott szolgáltatásként igénybe veheti.

(7) Külön jogszabály meghatározhatja azokat a sportrendezvényeket,

a) amelyeken a rendezésre rendezõ szervet, rendezõt kell megbízni;

b) amelyek esetében a szervezõ köteles a sportrendezvény résztvevõi számára felelõsségbiztosítást kötni.

(8) A (7) bekezdés b) pontja alapján meghatározott sportrendezvények felelõsségbiztosítás nélkül nem tarthatók meg. A felelõsségbiztosítás meglétét a belépõjegyen fel kell tüntetni.

84. § (1) A nézõ a sportrendezvény helyszínére akkor léptethetõ be, ha

a) érvényes belépõjeggyel, bérlettel vagy más, a sportrendezvény helyszínére való belépésre jogosító igazolással rendelkezik;

b) nem áll nyilvánvalóan alkohol, kábítószer vagy más bódító hatású szer befolyása alatt;

c) nem tart magánál szeszes italt, kábítószert, valamint olyan tárgyat, amely a sportrendezvény megtartását, továbbá mások személyi és vagyonbiztonságát veszélyezteti, vagy amelynek a sportrendezvényre való bevitelét a szervezõ a belépõjegy vásárlását megelõzõen megtiltotta, és errõl a belépõjegy vásárlóját megfelelõ módon tájékoztatta;

d) nem tart magánál mások iránti gyûlölet keltésére alkalmas feliratot, zászlót vagy egyébként jogszabály által tiltott önkényuralmi jelképet;

e) nem tart magánál olyan tárgyat vagy eszközt, amelynek birtoklása esetén õt a külön jogszabály értelmében fegyveresen vagy felfegyverkezve megjelentnek kell tekinteni.

(2) A szervezõ köteles

a) az (1) bekezdésben meghatározott bármelyik feltétel hiánya esetén, vagy az e bekezdés b) pontjában meghatározott magatartás tanúsítása esetén a résztvevõnek a sportrendezvényre való belépését megakadályozni;

b) azt a résztvevõt, aki a sportrendezvény megtartását, illetve mások személyi és vagyonbiztonságát veszélyezteti vagy rasszista, gyûlöletkeltõ magatartást tanúsít, e magatartások abbahagyására felszólítani;

c) az (1) bekezdésben meghatározott feltételek hiánya esetén, vagy a b) pont szerinti felszólítás eredménytelensége esetén, illetve a 87. § (1) bekezdésében foglaltak be nem tartása esetén a résztvevõt a sportrendezvény helyszínérõl eltávolítani.

(3) A sportrendezvényen résztvevõvel szemben a külön jogszabályban foglaltak szerinti kényszerítõ eszköz alkalmazására, továbbá személy, illetve csomag átvizsgálására az eljáró rendõri szerv és a rendezõ szerv alkalmazottja jogosult.

(4) Arányos mérvû kényszerítõ testi erõ alkalmazására a külön jogszabályban meghatározott esetekben a rendezõ szerv alkalmazottja is jogosult.

85. § (1) A szervezõ a résztvevõk személyi és vagyonbiztonsága érdekében köteles a külön jogszabályban meghatározott sportrendezvény ideje alatt annak helyszínét kamerával megfigyelni.

(2) A kamerával való megfigyelésrõl és rögzítésrõl a nézõt a sportlétesítmény területén jól látható hirdetményben és a belépõjegyen, bérleten is feltüntetve tájékoztatni kell.

(3) Szabálysértési vagy büntetõeljárás lefolytatásának megkönnyítése céljából a szervezõ

a) a sportrendezvény résztvevõit kamerával vagy más úton rögzítheti és a felvételeket harminc napig tárolja;

b) a nézõk egyedi azonosítására alkalmas biztonsági beléptetési és ellenõrzõ rendszert (a továbbiakban: beléptetõ rendszer) alkalmazhat;

c) a sportrendezvény látogatásától eltiltott személyeket nyilvántarthatja.

(4) A (3) bekezdés a) pontja szerint rögzített felvételeket, valamint a (3) bekezdés c) pontjában meghatározott nyilvántartásból adatot - a külön jogszabályban meghatározott állami szerveken kívül - az érintett személy és az azonos vagy hasonló jellegû sportrendezvényt szervezõ igényelhet. Az érintett kérelmére történõ adatközlésre a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 12. §-ának (1) bekezdését megfelelõen alkalmazni kell.

(5) Beléptetõ rendszer alkalmazása esetén a szervezõ a belépõjegy-eladáskor csak a nézõ nevére szóló belépõjegyet, illetve bérletet értékesíthet.

(6) Az (5) bekezdésben meghatározott esetben a szervezõ a rendezõ szerv alkalmazottja útján a belépõjegy, bérlet birtokosának kilétét ellenõrzi és egybeveti a belépõjegyen, bérleten szereplõ személyi adatokkal. Ha az adatok nem egyeznek, a belépést meg kell tagadni.

(7) A szervezõ a (3) bekezdés c) pontjában meghatározott nyilvántartásban a rendbontás rövid leírását és a sportrendezvény látogatásától eltiltott személy, valamint a büntetõ- és szabálysértési jogszabályok szerinti kitiltás hatálya alatt álló személy azonosítására alkalmas következõ személyi adatokat rögzíti:

a) név,

b) anyja neve,

c) születési hely és idõ,

d) állandó és ideiglenes lakcím, tartózkodási hely címe,

e) személyi igazolvány száma,

f) személyleírás.

(8) A (3) bekezdés c) pontjában meghatározott nyilvántartásnak a (7) bekezdésben foglaltakon kívül a sportrendezvény látogatásától eltiltás idõtartamát, illetve a büntetõ- és szabálysértési jogszabályok szerinti kitiltás idõtartamát is tartalmaznia kell.

(9) A (3) bekezdés c) pontjában meghatározott nyilvántartás nyomtatott és elektronikus formában egyaránt létrehozható.

(10) A szervezõ az (1) bekezdés szerint rögzített felvételeket a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott idõtartam elteltével köteles megsemmisíteni.

86. § (1) A külön jogszabályban meghatározott sportrendezvények esetében a szervezõ köteles évente helyzetjelentésben összegezni az általa szervezett sportrendezvények rendezésének tapasztalatait, értékelni a tett és elmulasztott intézkedéseket, valamint azok hatásait.

(2) A helyzetjelentést a szervezõ január 31-éig köteles megküldeni a szakszövetségnek és a rendõrségnek.

(3) A szakszövetség a helyzetjelentéseket évente rendszeresen értékeli a rendõrség és a szervezõk részvételével.

87. § (1) A nézõ köteles betartani a szervezõ által meghatározott biztonsági elõírásokat és nem folytathat olyan tevékenységet, amely a sportrendezvényt megzavarja vagy meghiúsítja, illetve a sportrendezvényen résztvevõk testi épségét, továbbá vagyoni javait károsítja vagy veszélyezteti.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség megszegésébõl eredõ kárért a nézõ, több károkozó esetén a károkozásban részt vevõ nézõk egyetemlegesen, a Ptk.-nak a kártérítésre vonatkozó általános szabályai szerinti felelõsséggel tartoznak. A kártérítési felelõsség nem érinti a nézõ szabálysértési vagy büntetõjogi felelõsségét.

(3) A nézõ a sportrendezvény befejezési idõpontjában, illetve a szervezõnek, rendezõnek vagy a rendõrségnek a személyi és vagyonbiztonságot veszélyeztetõ helyzet kialakulása miatt tett felhívására köteles a sportrendezvény helyszínét elhagyni.

(4) A sportrendezvény és a nézõk biztonságára vonatkozó részletes elõírásokat külön jogszabály állapítja meg.

88. § E törvény alkalmazásában

1. amatõr sportoló: az a versenyszerû sportoló, aki sportegyesület tagjaként, illetve sportvállalkozással fennálló amatõr sportolói sportszerzõdés alapján sporttevékenységet folytat;

2. állami sportinformációs rendszer: a sportolókra, a sportszervezetekre, a sport célú köztestületekre és közhasznú szervezetekre, a sportközalapítványokra, ezek tevékenységére, valamint a sportlétesítményekre vonatkozó - külön jogszabályban meghatározott - adatoknak az állam által rendszerezett és nyilvánosan hozzáférhetõvé tett összessége;

3. csapatsport: azoknak a sportágaknak az összessége, amelyekben sporttevékenységet folytatni a játék jellegébõl, valamint a versenyrendszer szabályaiból adódóan kizárólag úgy lehet, hogy legalább három természetes személy alkot egy résztvevõt és a sportágnak nincs egyéni változata;

4. edzõ: a külön jogszabályban meghatározott szakképesítéssel rendelkezõ természetes személy, aki a sportolónak a sporttevékenységre való szakmai felkészítését végzi;

5. építészeti akadálymentesítés: annak biztosítása, hogy az épített környezet kényelmes, biztonságos, önálló használata minden ember számára biztosított legyen, ideértve azokat az egészségkárosodott személyeket is, akiknek ehhez speciális létesítményekre, eszközökre, illetve mûszaki megoldásokra van szükségük.

6. fogyatékos: a mozgáskorlátozott, értelmi fogyatékos, siket, illetve nagyothalló, a szervátültetett, valamint a vak vagy gyengénlátó természetes személy;

7. hivatásos sportoló: az a versenyszerû sportoló, aki a sportszervezettel munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban állva, jövedelemszerzési céllal, foglalkozásszerûen sporttevékenységet folytat;

8. játékjog: személyhez kötött vagyoni értékû jog, amely a hivatásos sportoló sporttevékenységéhez fûzõdik és fizikai, szellemi képességeinek összességét testesíti meg;

9. kincstári vagyon: az Áht. szerinti vagyoni kör;

10. kommunikációs akadálymentesítés: annak biztosítása, hogy a fogyatékos személy a sportrendezvény helyszínén információhoz hozzáférhessen, azt érzékelhesse és megfelelõen értelmezhesse;

11. közterület: a mindenki számára korlátozás nélkül igénybe vehetõ terület, út, utca, tér;

12. nyilvános hely: az olyan épület, építmény vagy a közterületnek sportrendezvény megtartása céljából lezárt része, ahová a sportrendezvény szervezõje által meghatározott feltételek mellett bárki bemehet vagy ott tartózkodhat;

13. országos jellegû tevékenység: amelyet valamely szervezet legalább nyolc megyében, megyénként legalább két tagszervezettel folytat;

14. özvegy: a sportolónak halála idõpontjában és legalább az azt megelõzõ hat hónapban vele közös háztartásban élõ házastársa;

15. speciális világjátékok: a Paralimpia, a Speciális Olimpia, a Siketek Világjátékai és a Szervátültetettek Világjátékai;

16. sportegyesület: az e törvény, az Et. és a Ptk. alapján mûködõ egyesület;

17. sportiskola:

a) az utánpótlás-nevelést végzõ alsó-, középfokú nevelési-oktatási intézmény, amelyben a képzés korcsoportos rendszerben történik, a tankötelezettség teljesíthetõ és alapmûveltségi vizsga tehetõ; vagy

b) költségvetési szervként vagy közhasznú szervezetként mûködõ intézmény, amelyben sport célú nevelés-oktatás folyik, a tankötelezettség nem teljesíthetõ és alapmûveltségi vizsga nem tehetõ. A tanuló az utolsó évfolyam befejezését követõen - a külön jogszabályban meghatározott - sportági képességfelmérõ vizsgát, illetve szakmai ismereteket igazoló szakmai elméleti vizsgát tesz;

18. sportoló: az a természetes személy, aki sporttevékenységet végez;

19. sportrendezvény helyszíne: az a nyilvános hely vagy a közterület meghatározott része, ahol a sportrendezvényt megtartják, és ahol nézõ tartózkodhat;

20. sportrendezvény résztvevõje: az a természetes személy, aki a sportrendezvény helyszínén annak idõtartama alatt, valamint a sportrendezvényt megelõzõen vagy követõen másfél órával tartózkodik. A nézõ (szurkoló) résztvevõnek minõsül;

21. sportszakember: az a természetes személy, aki a KSH elnökének a foglalkozások egységes osztályozási rendszerérõl (FEOR) szóló 9029/1993. (SK 1994.1.) KSH közlemény szerinti szakképesítéssel rendelkezik és sportszervezettel munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban sporttevékenységgel kapcsolatban közvetlenül vagy közvetetten feladatot lát el. Sportszakember különösen a sportegyesületi vezetõ, az edzõ, a pályaedzõ, a mérkõzésvezetõ, a versenybíró, a sportorvos, a gyúró;

22. sportszervezet: a sportegyesület és a sportvállalkozás;

23. sporttevékenység: a meghatározott szabályok szerint, a szabadidõ eltöltéseként vagy hivatásszerûen végzett testedzés, illetve szellemi gyakorlat, amely a fizikai, illetve szellemi erõnlét fejlesztését és megtartását szolgálja;

24. sportvállalkozás: a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény szerint mûködõ korlátolt felelõsségû társaság, részvénytársaság, illetve kivételesen közös vállalat formájában mûködõ társaság, valamint a Ptk. szerint mûködõ közhasznú társaság, amelyek keretében sporttevékenységet folytatnak és tevékenységi körükben a sporttevékenységet megjelölték;

25. szabadidõs sportoló: az a természetes személy, aki szabadideje eltöltéseként nem szervezett formában végez sporttevékenységet, illetve, aki a szervezett formában folytatott sporttevékenysége során nem vesz részt a 30. pont szerinti versenyeken;

26. szakszövetségi tiszteletbeli, illetve pártoló tag: az a természetes személy, aki a szakszövetség alapszabályában, szabályzataiban foglalt célokkal egyetért és a szakszövetség tevékenységét személyes közremûködésével vagy pénzeszközökkel, anyagi javakkal támogatja;

27. versenyengedély: a sportolóknak a versenyrendszerben szervezett versenyen való részvételhez jogot biztosító és a részvétel feltételeit meghatározó, a szakszövetség által kiállított és nyilvántartott hivatalos okirat;

28. versenyrendszer: a sportág nemzetközi szakszövetsége és a sportági országos szakszövetség által meghatározott szabályok szerint a szakszövetség által szervezendõ (fizikai vagy szellemi) sportteljesítményt mérõ erõpróba. A bajnokság versenyrendszernek minõsül. A versenyrendszer hivatásos, amatõr és vegyes (nyílt) rendszerû lehet;

29. versenyszabályzat: a versenyrendszer keretében folytatott sporttevékenységre és az ahhoz közvetlenül kapcsolódó szakmai tevékenységekre vonatkozó elõírások rendszerbe foglalt összessége, amely a versenyrendszerben résztvevõ sportolók, sportszervezetek, sportszakemberek általános és sportági kötelezettségein kívül teljeskörûen tartalmazza a versenyrendszert mûködtetõ szakszövetség eljárásának szabályait is;

30. versenyszerû sportoló: az a természetes személy, aki amatõr sportolóként vagy hivatásos sportolóként szakszövetség, illetve sportszövetség által kiírt, engedélyezett vagy szervezett versenyeken vesz részt. A nemzeti válogatott keret tagja versenyszerû sportolónak minõsül.

89. § (1) Ez a törvény 2001. január 1. napján lép hatályba.

(2) A 41. § (1) bekezdésének a) pontjában és a 68. §-ban meghatározott rendelkezéseket kötelezõen 2001. július 1. napjától kell alkalmazni.

(3) A 85. § (1) és (5) bekezdésében meghatározott rendelkezést kötelezõen 2002. január 1. napjától kell alkalmazni.

90. § (1) A törvény hatálybalépésekor a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vagyonkezelésében lévõ sportcélra szolgáló építmények vagyonkezelõi jogának gyakorlására a miniszter és a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter megállapodásában foglaltak az irányadóak.

(2) A törvény hatálybalépésekor a Honvédelmi Minisztérium vagyonkezelésében lévõ, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak képzési és kiképzési feladatait ellátó, sportcélra szolgáló építményekre e törvény rendelkezései nem alkalmazhatók.

91. § (1) A miniszter kérelmére a Fõvárosi Bíróság a soron kívüli eljárás szabályai szerint a törvény hatálybalépésekor sportági országos szakszövetségként nyilvántartott szakszövetségeket - a jelenlegi nyilvántartásban foglalt adatokkal - a sportági országos szakszövetségek bírósági nyilvántartásába bevezeti (a továbbiakban: új bírósági nyilvántartás).

(2) A szakszövetségek e törvény hatálybalépésétõl számított kilencven napon belül kötelesek alapszabályukat e törvény rendelkezéseinek megfelelõen módosítani és megalkotni az e törvény szerinti szabályzatokat.

(3) A szakszövetségek köztestületi jogállása a törvény erejénél fogva akkor szûnik meg, amikor a Fõvárosi Bíróság azokat az új bírósági nyilvántartásba bevezeti.

(4) A szakszövetségek választott tisztségviselõinek megbízatása a szakszövetségnek az új bírósági nyilvántartásba vételekor megszûnik, de a tisztségviselõk feladataikat megbízottként, a korábbi feltételekkel, az új tisztségviselõk bíróság általi bejegyzéséig ellátják.

(5) Az új tisztségviselõk megválasztására a szakszövetségnek az új bírósági nyilvántartásba vétele és a törvény hatálybalépésétõl számított kilencvenedik nap között kerül sor.

(6) Az új fõtitkárok kinevezésérõl vagy a hivatalban lévõ fõtitkár megerõsítésérõl a szakszövetségnek a tisztújítást követõen hivatalba lépõ új elnöksége dönt.

92. § (1) A Nemzeti Sportszövetséget a törvény rendelkezéseinek megfelelõ szakszövetségek és az adott sportágban - a szakszövetség hiánya miatt - a szakszövetségi feladatokat ellátó sportszövetségek, valamint a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége hozzák létre, illetve az alapítás után ahhoz csatlakozhatnak.

(2) A Nemzeti Szabadidõsport Szövetséget a Magyar Szabadidõsport Szövetség, a Magyar Természetbarát Szövetség, a Magyar Kerékpáros Túrázók Szövetsége, a Magyar Technikai és Tömegsport Klubok Országos Szövetsége, a Magyar Diáksport Szövetség, a Magyar Egyetemi és Fõiskolai Sportszövetség, a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége, valamint a szabadidõsport, a diák- és rétegsport területén mûködõ más, a (3) bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelelõ országos sportszövetségek hozzák létre, illetve az alapítás után ahhoz csatlakozhatnak (a továbbiakban: felvétel). A felvételi kérelmekrõl a Nemzeti Szabadidõsport Szövetség közgyûlése dönt.

(3) A Nemzeti Szabadidõsport Szövetségbe felvételét kérheti az a (2) bekezdés szerinti országos sportszövetség, amely

a) nem tagja a Nemzeti Sportszövetségnek;

b) a fõváros és a 19 megye legalább felében tagszervezettel rendelkezik;

c) alapszabályában fõ tevékenységként a szabadidõsport, a sportrekreáció elõsegítését, lehetõségeinek bõvítését, programkínálatának gazdagítását és az ezekhez kapcsolódó szemléletformálást jelöli meg;

d) közhasznú vagy kiemelten közhasznú besorolással rendelkezik;

e) legalább három éve mûködik.

(4) A Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetségét a Magyar Speciális Olimpia Szövetség, a Magyar Siketek Sportszövetsége, a Magyar Szervátültetettek Országos Sport, Kulturális és Érdekvédelmi Szövetsége, valamint a Magyar Paralimpiai Bizottság hozzák létre, illetve az alapítás után ahhoz csatlakozhatnak.

(5) A nemzeti sportszövetségek megalapításának szándékáról az (1)-(2) és a (4) bekezdésben meghatározott szervezetek a törvény hatálybalépésétõl számított harminc napon belül értesítik a minisztert (a továbbiakban: jelentkezés).

(6) A szakszövetségek esetében a Nemzeti Sportszövetség megalapításában való részvétel feltétele, hogy a szakszövetség a 91. §-ban meghatározott alapszabály-módosítást elvégezze, a szabályzatokat elkészítse és az új tisztségviselõket megválassza.

(7) A miniszter a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetségének alapító közgyûlését a törvény hatálybalépését követõ 90. és 120. nap, a Nemzeti Sportszövetség és a Nemzeti Szabadidõsport Szövetség alapító közgyûléseit a törvény hatálybalépését követõ 120. és 150. nap közötti idõpontra hívja össze a jelentkezett szervezetek részvételével. Az alapító közgyûlésen meg kell állapítani az alapszabályt, valamint ügyintézõ-képviselõ szervet (elnökséget) és ellenõrzõ testületet kell választani.

(8) A Nemzeti Sportszövetség, a Nemzeti Szabadidõsport Szövetség és a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége elnöksége az alapító közgyûléstõl számított tizenöt napon belül köteles a fõtitkárt kinevezni.

(9) A Sport Állandó Választott Bíróság 2001. augusztus 1. napján kezdi meg mûködését.

(10) A sport területén mûködõ köztestületek és közalapítványok döntéshozó, vezetõ, valamint ellenõrzõ testületeiben a nõ tagok arányát

a) 2001. november 15-ig legalább tíz,

b) 2002. november 15-ig legalább húsz,

c) 2003. november 15-ig legalább harminc,

d) 2004. november 15-ig legalább harmincöt

százalékra kell emelni.

(11) Abban a sportágban, ahol a törvény hatálybalépésekor a hivatásos versenyrendszer már mûködik, a törvénynek a hivatásos versenyrendszerre, valamint a hivatásos sportolókra vonatkozó rendelkezéseit elõször a következõ hivatásos versenyrendszer kiírásakor kell alkalmazni.

(12) A Kormány a törvény hatálybalépését követõ hatvan napon belül köteles a sportközalapítványok módosított alapító okiratainak nyilvántartásba vételét kérni az illetékes bíróságon.

93. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg

a) a doppingtilalomra és a doppingvizsgálatra vonatkozó részletes szabályokat;

b) a sportolók sportfegyelmi felelõsségére, a sportfegyelmi eljárásra, valamint a szakszövetségek által a hivatásos versenyrendszerben részt vevõ sportszervezetekkel, sportolókkal és sportszakemberekkel szemben alkalmazható egyes büntetésekre vonatkozó részletes elõírásokat;

c) a sportrendezvény és a nézõk biztonságára vonatkozó részletes elõírásokat, a rendõrséget a sportrendezvényrõl tájékoztató szervezõi bejelentés tartalmi elemeit, a sportrendezvény biztonsági tervének tartalmi követelményeit, a sportrendezvény látogatásától eltiltás részletes feltételeit, a biztonsági szempontból különösen veszélyes sportrendezvények körét és a szakszövetség által a szervezõvel szemben a szervezõi feladatok elvégzésének elmulasztása miatt alkalmazható joghátrányokat;

d) az olimpiai központnak minõsülõ sportlétesítmények körét;

e) az olimpiai járadékra való jogosultság és a járadék mértékének megállapítására, valamint a járadék folyósítására vonatkozó részletes szabályokat;

f) a sport területén képesítéshez kötött tevékenységek jegyzékét és a szükséges képesítési elõírásokat, valamint a sportoktatói tevékenység végzéséhez a szakszövetség által szakhatóságként kiadandó elõzetes hozzájárulás díját;

g) a sportorvoslás szabályait;

h) a szabálysértési eljárásban intézkedésként alkalmazható kitiltás esetére vonatkozó nyilvántartás és ellenõrzés szabályait;

i) az állami sportinformációs rendszer adattartalmát és a rendszerrel kapcsolatos államigazgatási feladatokat.

(2) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg

a) az állami támogatás e törvényben meghatározott felhasználásának, elosztásának részletes szabályait;

b) a kiemelkedõ és a lakosság közérdeklõdésére számot tartó sportrendezvényeket, valamint ezek közvetítésének eljárási szabályait;

c) az üzleti vállalkozás keretében sportrendezvényt rendezõ természetes személyekre és jogi személyiséggel rendelkezõ szervezetekre vonatkozó szakmai követelményeket;

d) az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésérõl szóló 1996. évi LXV. törvény 5. §-ának (5) bekezdésében meghatározott méltányossági hozzájárulás iránti kérelemhez csatolandó okiratok, tervek és adatok körét, valamint a méltányossági eljárás szabályait;

e) a nemzeti sportszabványt;

f) az amatõr és a hivatásos sportolói versenyengedély kiadásának feltételeit.

(3) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy az egészségügyi miniszterrel, valamint a szociális és családügyi miniszterrel egyetértésben rendeletben állapítsa meg a nõk, a családok és a hátrányos helyzetû társadalmi csoportok egészségfejlesztési célú sporttevékenységével kapcsolatos szakmai szempontrendszereket.

(4) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszterrel, a környezetvédelmi miniszterrel és az egészségügyi miniszterrel egyetértésben rendeletben határozza meg a sportlétesítményekkel (sportingatlanokkal) kapcsolatos településrendezési, építésügyi, sportszakmai, egészségügyi, valamint környezet- és természetvédelmi feltételeket.

(5) Felhatalmazást kap az oktatási miniszter és a miniszter, hogy együttes rendeletben határozza meg:

a) az iskolai sportkörök keretében megvalósuló sporttevékenység részletes szabályait;

b) az a) pont szerinti sporttevékenység támogatásának feltételeit, különös tekintettel a központi költségvetésben meghatározott kötött közoktatási támogatási normatívára, valamint az egyetemi sport támogatásának feltételeit;

c) új iskola építése esetén a tornaterem vagy tornaszoba méretét;

d) a tornateremmel nem rendelkezõ iskola fenntartója által kötelezõen biztosítandó sportolási lehetõség fajtáit;

e) a sportiskolában tehetõ sportági képességfelmérõ vizsga, valamint szakmai ismereteket igazoló szakmai elméleti vizsga követelményeit, a vizsgázás rendjét.

(6) Felhatalmazást kap a gazdasági miniszter és a miniszter, hogy együttes rendeletben határozza meg a külföldi állampolgárságú hivatásos sportolók sportcélú munkavállalásának, valamint átigazolásának részletes szabályait.

94. § Ez a törvény a hatálybalépésével egyidejûleg az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésérõl szóló 1996. évi LXV. törvény

a)

b)

c)

d)

e)

f)

g)

95. § E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a szabálysértésekrõl szóló 1999. évi LXIX. törvény

a)

b)

c)

d)

e)

f)

96. § A törvény hatálybalépésével egyidejûleg a fiatalkorú munkavállalók munkajogi védelmére vonatkozó szabályok kiterjesztésérõl a fiatalkorúak munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok keretében történõ foglalkoztatására tárgyú 1998. évi XXIII. törvény

a)

b)

97. § E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a csõdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény

a)

b)

c)

d)

98. §

99. §

100. §

101. § A törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti

a) a sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény, valamint az annak módosításáról rendelkezõ 1998. évi II. törvény és 1998. évi XXXI. törvény, továbbá a miniszterek feladat- és hatáskörének változásával, valamint az Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról szóló 1998. évi LXXXVI. törvény 65-75. §-a és 77. § (2) bekezdésének i) pontja, a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetésérõl szóló 1997. évi CXLVI. törvény 75. §-a és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetésérõl szóló 1998. évi XCI. törvény 39. § (3) bekezdésének h) pontja;

b) az olimpiai járadékról szóló 1997. évi XXII. törvény, valamint az annak módosításáról rendelkezõ 1998. évi LXXXI. törvény és a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetésérõl szóló 1997. évi CXLVI. törvény 86. §-a;

c) az olimpiai járadék megállapításáról és folyósításáról szóló 70/1999. (V. 21.) Korm. rendelet;

d) a fogyatékos sportolók világversenyein eredményesen szereplõk járadékáról szóló 71/1999. (V. 21.) Korm. rendelet;

e) a sportesemények rendezésérõl és a nézõk biztonságáról szóló 28/2000. (III. 8.) Korm. rendelet.

A kilencvenes években a sportszférában is jelentõs változások következtek be, ám a valódi társadalmi-gazdasági átalakulás elmaradt. Tovább mûködik ugyanakkor a korábbi évtizedek korszerûtlen, idejétmúlt ágazati rendszere, amelynek egyik legfõbb jellemzõje a felelõtlen, veszteséges gazdálkodás.

A sportszféra mindezideig kimaradt az 1990-es évek nagy gazdasági átalakulásából, a privatizációból, a kedvezményes hitelekbõl, a befektetési és társasági adókedvezményekbõl; ehelyett az áthárítás mechanizmusai mûködnek. A pénzügyi fegyelem fellazulásával, az adók és a társadalombiztosítási járulékok be nem fizetésével nagyobbrészt az állam, a szponzori és reklámbevételeknek - az adó- és járulékfizetési kötelezettség megkerülésével - a fekete-, valamint a szürkegazdaságban való megjelenése miatt pedig részben a gazdasági társaságok viselik a sportszféra költségeit, tartják el azt.

E káros tendenciák következtében 1990-92 között a sportágazatban mintegy egymilliárd forint köztartozás halmozódott fel, amely 1993-1995 között újabb hárommilliárd forinttal növekedett. Ennek megfizetésére a kormányzat fizetési haladékot adott, ám ennek eredménytelensége miatt 1997 végére a köztartozások összege meghaladta a bruttó 11 milliárd forintot.

A sportágazatban tapasztalható negatív folyamatok a sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény hatályba lépésével sem szûntek meg. E sporttörvény ugyanis nem teljesítette a sport garantált támogatására vonatkozó elvárásokat. Nem rögzítette a sport kötelezõ állami támogatásának mértékét, a szerencsejátékok bevételének kisebb hányadából részesítette az ágazatot és az általános gazdasági szabályozáshoz képest nem fogalmazott meg külön elõírásokat a sportszervezetekre. A törvény ugyan növelte az állami beavatkozás lehetõségeit, ám ezzel makroszinten szervezeti káoszt okozott: nem sikerült ugyanis tisztázni az Országos Testnevelési és Sporthivatal, a Belügyminisztérium, a Sporttanács, a Gerevich Aladár Nemzeti Sport Közalapítvány és a Wesselényi Miklós Nemzeti Ifjúsági és Szabadidõsport az Egészséges Életmódért Közalapítvány, továbbá a Magyar Olimpiai Bizottság, a nagyobb szak- és sportszövetségek, valamint egyesületek (és az utóbbiak hátterét biztosító minisztériumok), illetve a helyi önkormányzatok közötti viszonyt.

A nemzeti sportszabályozás korszerûsítését sürgetik a külföldi, elsõsorban az Európai Unióban végbemenõ sportgazdasági-jogi folyamatok, amelyek a sport nemzetközi jellege miatt rövid idõn belül belföldön is észlelhetõk. Magyarország EU-csatlakozásának közeledtével egyre nagyobb hangsúlyt kell adni az európai értékrendnek a sportban is: az Európai Sport Charta szemlélete új típusú megközelítést igényel a magyar sportszabályozástól.

Az elmúlt évtizedben a sportágazat jelentõsen megváltozott. A sport gyakorlati területein, a sportszakmában számos olyan kezdeményezés született, amely sokkal inkább egy fogyasztóra összpontosító üzleti sport elemeit hordozta, mintsem a tervgazdasági sportét. A rájátszás, a sportágak kereskedelmi jogainak központi szabályozása és értékesítése, a sportgazdasági értelemben vett valódi hivatásos ligák megszervezésének gondolata, a vállalkozások megjelenése a látványsportokban olyan jelenségek, amelyek szétfeszítik a sport tervgazdasági modelljén alapuló törvényi szabályozást.

Az új sporttörvény biztosította jogi keretek között kiépítendõ modern sportrendszer ezért alapvetõen a polgárok szabad cserekapcsolatain alapszik. Az állampolgárok leginkább és meghatározó módon egyénileg élvezik a sportolásból és a sportlátványosságok megtekintésébõl származó elõnyöket és hasznokat, így ennek költségeibõl is szívesen vállalnak nagyobb részt. Emiatt indokolatlan rosszul mûködõ közintézményként fenntartani a jelenlegi sportrendszert és felelõtlenség az állami, félállami struktúrát az adófizetõk rovására továbbfinanszírozni. A sportágazat alapmûködését tekintve nem a központi kormányzatnak, hanem a polgárok szabad akaratának, a piac logikájának kell irányítania a gazdasági folyamatokat és dominálnia a sportban.

A sport jelenleg is létezõ poszt-tervgazdasági modellje átalakítását, a piaci rendszer kiépülését segíteni kell. Az átalakítás nem lesz zökkenõmentes és várhatóan a kialakuló sportpiac sem mûködik majd tökéletesen, ezért egyes helyzetek kezelésére fel kell készülnie. A sportszolgáltatások ugyanis fejlõdésük korai szakaszában vannak és a szolgáltatóknak erõs nemzetközi mezõnnyel kell versenyezniük. A jelenlegi belsõ és külsõ körülmények között a központi költségvetési támogatás jelentõs csökkentése esetén összeomlana a magyar sport, s mivel mûködési ciklusai hosszú távúak, újraépítése igen költséges lenne. Ugyanakkor a sportágazat átalakítása azzal kecsegtet, hogy hosszú távon a sport nettó adófizetõ iparág lehet Magyarországon és a szociális jólét egyik meghatározó elemévé válik hazánkban is. Ezért célszerû és fontos támogatni a sportpiac kiépítését.

Az állami jelenlét a sportpiacon azért is elengedhetetlen, mert a piac mûködésének nyomon követésével a központi kormányzatnak jobb lehetõsége adódik az aktív sportolásból származó hasznoknak a társadalom tagjai közötti méltányosabb elosztására. E méltányosság gyakorlására elsõsorban azok esetében van szükség, akiknek a fogyasztói igénye nem tud fizetõképes keresletként megjelenni a sportpiacon.

A sportolás lehetõségének ily módon minél szélesebb rétegek számára való biztosítása nemcsak a komfortérzetet javítja, hanem a sport támogatásával elérhetõ gazdasági fejlesztés az állampolgárok anyagi jólétére is pozitívan hat. A közgazdasági elemzések szerint a sportágazat növekedése a következõ években hazánkban is prognosztizálható. Akcelerációs hatásainál fogva ez a folyamat kedvezõen hat mind a munkahelyteremtésre, mind az érintett iparágak helyzetére. A sportnak és az ahhoz a szabadidõsporton keresztül kapcsolódó rekreációs iparnak különösen regionális és helyi szinten van jó hatása. A nagy nemzetközi versenyek jelentõsen átalakítják és fejlõdésnek indíthatják egy-egy város, illetve térség fejlõdését. A turizmus fejlesztésének ugyancsak fontos részét képezi - a telekommunikációs, közlekedési, infrastrukturális adottságokhoz hasonlóan - a rekreációs "hátország" kiépítettsége.

A sportra vonatkozó új koncepció a sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény megközelítésétõl eltérõen a szabadidõsportot helyezi elõtérbe. Az elérendõ cél az, hogy mind a kínálati (létesítmények, szolgáltatók számának növekedése), mind a keresleti oldalon (a sportolás, a sportos életmód fontos értékké válása) javuljanak a szabadidõben való sportolás lehetõségei. A szabadidõsporton belül kiemelt terület az iskolai sport és testnevelés. Ez biztosítja annak a folyamatnak az elindulását, amelynek eredményei várhatóan csak egy évtized múlva, az életmód-változással lesznek érzékelhetõek.

A szabadidõsport kiemelt szerepének hangsúlyozása ugyanakkor nem jelenti a történelmi hagyományok és a nemzeti önazonosság-tudat erõsítése szempontjából elsõdleges fontosságú olimpiákra való felkészülés és a versenyszerû sport támogatásának háttérbe szorulását. A közvetlen olimpiai felkészülést és részvételt az állam ezért támogatja. Ezen a területen is érvényes ugyanakkor az az alapelv, hogy elsõsorban a szolgáltatás fogyasztóinak kell a költségeket finanszírozniuk. A profitorientálttá nem tehetõ látványsportok eredményes fenntartására és támogatására egyidejûleg bevált megoldásként kínálkozik a különbözõ sportmûhelyek mûködtetése.

Az 1996-ban elfogadott sporttörvény elsõsorban az állam sportigazgatással kapcsolatos feladataira tartalmazott szabályozást, és nem is tûzte ki céljául, hogy a sporttal kapcsolatos valamennyi kérdést átfogóan szabályozzon. A gazdasági és társadalmi változások következtében napjainkra egyre sürgetõbb igényként jelentkezik, hogy a sport területén a szabályozási hiányosságokat megszüntessük.

A jogalkotónak a sportra vonatkozó szabályozás kidolgozásakor elsõ sorban a sportoló érdekeinek védelmébõl kell kiindulnia, és a sportszervezetek, valamint az állam egyéb szerveinek tevékenységét e szemléletmódnak kell alávetnie. Erre figyelemmel szerepel a törvény elsõ részében a sportoló jogállásával kapcsolatos alapvetõ kérdés rendezése, és minden további szabályozás csak ezt követõen kerül kialakításra.

A törvény szintén a jogszabály szerkesztési elvek következetes alkalmazásával is jelezni szeretné, hogy a szélesebb értelemben vett sportot, tehát az amatõr sportot tekinti a jövõbeni eredmények bázisának. Az amatõr sportnak nyújtott széles körû támogatási rendszer kettõs hatással is jár: egyrészt hozzájárul a polgárok általános egészségi színvonalának az emeléséhez, másrészt megteremti annak tömegbázisát, amelybõl a minõségi sport is kialakulhat.

A törvény további szabályozási koncepciója abból indul ki, hogy a sport elsõsorban önszervezõdésre épülõ autonóm civil tevékenység, a magyar és az egyetemes kultúra része, a nemzeti egészségfejlesztés alapvetõ eszköze. A sport az egészséges életmódra való nevelésen keresztül járul hozzá az ifjúság erkölcsi és fizikai neveléséhez, személyiségének formálásához.

Az elmúlt évtizedekben kialakult irányítási, és szervezeti rend, amely elsõsorban a sportegyesületekre épített, napjainkban már több elemében meghaladottá vált. A sport korábban kialakult szervezeti, és finanszírozási rendjére vonatkozó szabályozási rendszer napjainkra alapvetõ változásokon ment keresztül. Az új szabályozási konstrukció kidolgozásakor már arra is figyelemmel kellett lenni, hogy a sport már nem csak a szabadidõ eltöltésének az eszköze, hanem a látvány nyújtásán keresztül szórakoztatási célokat is szolgál, továbbá üzletileg is motivált.

Annak érdekében, hogy a sport körüli gazdasági viszonyok átláthatóak legyenek, a törvény számos új szabályozási elemet iktat a jogrendbe. Speciális módon szabályozza a hivatásos sportolók munkajogi kérdéseit, rendezi a sportegyesületek gazdálkodásával kapcsolatos kérdéseket, a verseny tisztasága, valamint a befektetõk érdekeinek védelme érdekében garanciális szabályokat tartalmaz a versenyrendszerben való részvételrõl. A törvény a nézõk biztonságára is hangsúlyt kíván helyezni, amikor a nézõtéri biztonsággal kapcsolatosan szigorú feltételeket állapít meg. Ennek részeként könnyít a törvény a sporteseményrõl, valamint a sportlétesítménybõl történõ kitiltás feltételein. A jognak a sajátos eszközrendszerével ugyanis az eddigi kedvezõtlen tapasztalatok alapján határozottan fel kell lépnie a nézõtéri erõszak, és minden más olyan magatartás ellen, amely mások iránti gyûlölet keltésére alkalmas, vagy általában az erõszak elterjedését segítheti.

A törvény szintén a jog eszközeivel kíván fellépni minden olyan magatartás ellen, amely a fair play általánosan elfogadott szellemiségével ütközik. Ez érinti többek között a doppingtilalommal kapcsolatos rendelkezések kialakítását, valamint azok betartásának ellenõrzését.

A törvény széles teret szentel a sport állami támogatási rendszerének is. Az állami támogatási rendszer mûködtetésében mind a Magyar Olimpiai Bizottságnak, mind a sportági szakszövetségeknek, mind pedig a köztestületeknek meghatározó szerepet szán. E szervezetek rendelkezni fognak mindazokkal a jogosítványokkal, amelyek az állami támogatások elosztásában való eredményes közremûködést jelentik. Az állami támogatások esetében a törvény általános érvénnyel írja elõ, hogy azok igénybevételére szerzõdés alapján van mód. A szerzõdéses rendszer pedig biztosítja annak lehetõségét, hogy a sportigazgatás az abban foglaltak teljesítését folyamatosan ellenõrizze, és érvényre juttassa mind a sportszakmai, mind pedig - az adófizetõk által befizetett pénzzel való elszámolás biztosítása érdekében - az államháztartási szempontokat.

A külföldi joganyagból a törvény a Strasbourgban, 1985. augusztus 19-én elfogadott "a sporteseményeken, különös tekintettel a labdarúgó-mérkõzésekre, tapasztalható nézõtéri erõszakkal és rendzavarásokkal kapcsolatos intézkedésekrõl szóló Európai Egyezmény" elõírásaira is figyelemmel volt.

A törvény prioritásainak meghatározásánál az elõterjesztõ az Európa Tanács által kiadott Európai Sport Charta következõ alapelveit tekintette irányadónak:

a) a fiatalok számára biztosítani kell az "alapvetõ sportolási képességek megszerzését".

b) a társadalom széles rétegei számára hozzáférhetõvé kell tenni "a sportolási és rekreációs lehetõségeket".

c) az átlagosnál tehetségesebb sportolók számára meg kell adni "az egyéni sportteljesítmények javításának lehetõségét".

A törvény 1-2. §-a versenyszerû sportolóra vonatkozó általános elõírások közül elsõnek említi a fair play általánosan elfogadott elõírásainak megfelelõ felkészülést és versenyzést. A cél az, hogy a sport szellemiségének megfelelõen a versenyen a sportolók közötti valódi felkészülés és tehetségbeli különbség, és ne pedig más, meg nem engedett befolyás döntsön. Ennek érdekében a törvény rendelkezik a doppingtilalomról is, biztosítva e rendelkezés betartásához szükséges ellenõrzés lehetõségét is. A törvény állami feladatként írja elõ a sportolók egészségének folyamatos ellenõrzéséhez szükséges sportegészségügyi hálózat fenntartását.

A törvény II. fejezete az amatõr sportolók jogállásával kapcsolatos kérdéseket rendezi.

Elsõsorban az ún. nevelõ egyesületek, valamint a tehetséges sportolók kölcsönös jogvédelmét kívánja a törvény 4. §-a rendezni akkor, amikor új jogintézményként bevezeti az amatõr sportolói szerzõdést. A szerzõdés keretében lehetõség nyílik arra, hogy a sportoló és a sportszervezet egymásközti kapcsolatrendszerét kellõen szabályozza. Ez érinti mind a sportoló, mind pedig a sportszervezet jogait, kötelezettségeit. A szerzõdésben foglaltaknak elsõsorban a sportversenyekre való felkészülés tekintetében van jelentõsége. A sportszervezet ugyanis alkalmanként jelentõs összeget fordít egy-egy sportoló felkészülésének a támogatására, amelybõl természetszerûleg a siker függvényében - pl. a növekvõ szponzorálási támogatásokon keresztül - részesedni akar. A szerzõdés ugyancsak elõnyös lehet a sportolónak is, hiszen ennek keretében egyértelmûen rendezni lehet a sikeres felkészüléssel kapcsolatos juttatások kérdését is.

Az amatõr sportolói szerzõdés speciális szerzõdéstípus. A törvényben foglalt eltérésekkel a Ptk-nak a megbízási szerzõdésre vonatkozó szabályait kell arra alkalmazni.

Az amatõr sportoló jogállásával foglalkozó 5. § elsõ sorban az anyagi juttatások körének pontos meghatározásával kívánja a sportoló jogi helyzetét tisztázni. A törvény a juttatások körének meghatározásán túl a sportoló kártérítési felelõsségét is rögzíti. A rendelkezések alapján adott esetben arra is mód nyílik a jövõben, hogy amennyiben a sportoló pl. a doppingtilalomra vonatkozó szabályokat megszegi, és ezáltal a sportszervezetnek kárt okoz ( pl. felbontják a sportszervezettel kötött szponzorálási szerzõdést), a vétkes sportoló kártérítési felelõsségét is meg lehessen állapítani.

A törvény a sportági szakszövetségekre bízza az amatõr versenyengedély kiadását, amely elõfeltétele a versenyen való részvételnek. A sportoló a versenyengedély iránti kérelmét csak a sportszervezeten keresztül nyújthatja be az illetékes szakszövetséghez. A sportoló átigazolásához pedig elengedhetetlenül szükséges a sportszervezet hozzájárulása. Erre azonban csak akkor van szükség, ha a sportszervezet a sportolóval érvényes sportszerzõdést kötött. Ennek hiányában a sportoló szabadon igazolható. E rendelkezések a sportszervezetek jogvédelmét kívánják biztosítani. A sportoló jogvédelmét pedig az biztosítja, hogy a sportszerzõdés érvényességi ideje alatt csak hozzájárulásával lehet másik sportszervezethez átigazolni.

Az eddig érvényben levõ hazai jogi szabályozási rend értelmében a hivatásos sportolók jogállásának speciális feltételei még nem kerültek kialakításra. Az eddigi hazai gyakorlat ugyanis kettõs képet mutatott. A hivatásos sportolók egy részével kötöttek ugyan munkaszerzõdést, de elsõ sorban adózási megfontolásokból jövedelmük egy részét egyéb költségkímélõ módon (számla alapján, betéti társaságon, vagy kft-n keresztül) kapták meg. Abban is jogbizonytalanság mutatkozott, hogy hivatásos sportoló esetében mennyiben van létjogosultsága a megbízási szerzõdésnek.

A törvény az eddigi gyakorlattal szemben hivatásos sportoló esetében kötelezõvé teszi a munkaszerzõdés, vagy munkavégzésre irányuló egyéb szerzõdés megkötését. A törvény e kérdésben a vagylagosságot biztosítja, azt viszont kizárja, hogy a hivatásos sportoló a sporttevékenységével összefüggésben egyidejûleg kétféle szerzõdés alapján részesüljön díjazásban. Az pedig a hivatásos sportoló, illetve a sportszervezet közötti megállapodás függvénye, hogy a hivatásos sportolót milyen jogviszony keretében alkalmazzák. Az érintetteknek kell mérlegelniük, hogy a munkaviszony által nyújtott biztonsággal (pl. munkabér fizetési határidõk, illetve annak elmulasztásához fûzõdõ jogkövetkezmények) szemben, az ún. egyéb munkavégzésre irányuló jogviszony (pl. megbízás) viszonylag kedvezõ adózása ellentételezi-e a sportolónak nyújtandó, a munkaviszonyénál szûkebb jogvédelmet. Ennek elvi alapját a törvénynek a játékjogra vonatkozó rendelkezései jelentik.

A játékjog a sportoló személyéhez kötött képességek összessége, és így afelett más nem is rendelkezhet. Ebbõl következõen a munkaszerzõdést, illetve a munkavégzésre irányuló egyéb szerzõdést csak a sportolóval, mint természetes személlyel lehet megkötni. Ez a megoldás jelentõsen eltér a jelenlegi gyakorlattól, amikor a kialakított jogi konstrukció lényegében kizárja, hogy a sportoló sporttevékenységével összefüggésben más személlyel kössenek szerzõdést. Egy gazdasági társaság cégjogi értelemben ugyanis más személynek minõsül, hiszen önállóan alanya a különbözõ jogviszonyoknak még akkor is, amikor a sportoló tagja a gazdasági társaságnak.

A hivatásos sportoló speciális munkajogi helyzetét veszi figyelembe a törvény akkor, amikor tételesen felsorolja azokat az eseteket, amikor nem a Munka Törvénykönyve, hanem a törvény, illetve az annak alapján megkötött munkaszerzõdés rendelkezéseit kell alkalmazni.

A törvény részletes szabályokat tartalmaz a játékjog feletti rendelkezési jogról is. A játékjog fõ szabályként nem idegeníthetõ el, és nem terhelhetõ meg. E rendelkezés összhangban van a nemzetközi elõírásokkal. A játékjog ugyanis olyan speciális jogosultság, amely kizárólag az adott sportoló személyi képességeinek az összessége. E képességek felett a rendelkezési jogot végleges jelleggel más személy nem szerezheti meg.

A játékjog felett fõ szabályként a hivatásos sportoló rendelkezik. A rendelkezési jog azonban a törvényben foglaltaknak megfelelõen korlátozott. A törvény ugyanis csak arra ad lehetõséget, hogy szerzõdéssel a játékjog rendelkezési jogát ruházzák át a sportszervezetre. A szerzõdés idõtartamának meg kell egyeznie a munkaszerzõdés, illetve a munkavégzésre irányuló egyéb szerzõdés idõtartamával. Ez egyben azt is jelenti, hogy amennyiben a szerzõdésben megjelölt idõtartam lejárt, a játékjog feletti rendelkezési jog automatikusan visszaszáll a sportolóra, neki ezért külön térítést nem kell fizetnie.

Annak érdekében hogy a hivatásos sport területén is átlátható viszonyok uralkodjanak, a törvény minden olyan szerzõdést, amely ellentétes a törvényben foglalt elõírásokkal semmisnek tekint. A törvény e szabályának megfogalmazásakor döntõ súllyal esett latba az a jogalkotói szándék, hogy a hivatásos sport területérõl fokozatosan szoruljanak ki azok, akik eddig sem rendelkeztek áttekinthetõ gazdasági háttérrel. Ezen túlmenõen a fair play szabályai is megkövetelik, hogy a hivatásos sport területén is áttekinthetõ viszonyok uralkodjanak. Végezetül az is jogalkotói szándékként fogalmazódott meg, hogy a viszonyok egyértelmûvé, illetve áttekinthetõvé tételével megnyílik az út a sportba történõ eddigieknél jelentõsen nagyobb üzleti befektetések elõtt.

A törvény 12-13. §-a a sporttevékenységre vonatkozó általános elõírásokat tartalmazza. A rendelkezések közül ki kell emelni a sportszervezetnek azon kötelezettségét, mely szerint biztosítania kell az adott sportág jellegének, valamint versenyszabályzatának megfelelõ biztonságos sporttevékenység folytatásához szükséges feltételeket. A rendelkezés elsõsorban a sportolók egészségének védelmét hivatott erõsíteni. A rendelkezésbõl viszont az is következik, hogy amennyiben a sportszervezet ezeket a feltételeket nem teljesíti, akár kártérítési felelõsséggel is tartozik. E szabály megfogalmazásakor a törvény nem tekinthetett el attól, hogy a sportoló egészségének a védelme és biztonsága nagyobb védendõ érték, mint az egyes sportszervezetek esetleges anyagi problémája, ami esetleg gátolná a megfelelõ feltételek kialakítását.

A sporttevékenységnek a hazai társadalmi életben betöltött jelentõs szerepére tekintettel - más ágazati, szakterületi (köztisztviselõi, rendõrségi, tûzoltósági) emléknapokhoz hasonlóan - indokolt törvényben ünnep- és emléknapot szentelni a sportnak. Ez Magyar Sport Napja néven minden évben május 6., amely egyben emléket állít a - 125 évvel ezelõtt, Esterházy Miksa gróf kezdeményezésére megalakított - Magyar Atlétikai Klub által 1875. május 6-án az európai kontinensen elõször Budapesten rendezett szabadtéri atlétikai és tornaviadalnak. Az emléknapról szóló törvényi rendelkezés a Kormány 1037/2000. (V. 5.) Korm. határozatát váltja fel.

A sportfegyelmi felelõsségre vonatkozó rendelkezések is hiányt pótolnak. Korábban ugyanis a fegyelmi felelõsségre vonásra vonatkozó rendelkezéseknek nem volt meg a törvényes alapjuk. Azon hivatásos sportolók esetében pedig, akiket munkaviszony keretében foglalkoztattak, esetleges fegyelmi felelõsségüket az érintett sportszervezetek, illetve szakszövetségek úgy állapították meg, hogy a hatályos munkajogi szabályok szerint fegyelmi felelõsségre vonásra oly mértékig nem volt mód, mint amilyen büntetéseket esetenként kiszabtak. Azon hivatásos sportolók esetében pedig, akik akár egyéni vállalkozói jogviszony, vagy netán gazdasági társaság keretében kötöttek szerzõdést a sporttevékenységre, az a jogi helyzet állt elõ, hogy a sportszervezet jogilag egy gazdasági társasággal állt szerzõdéses jogviszonyban, azonban gazdasági társasággal szemben csak szerzõdésszegés esetén lehet fellépni, azt fegyelmileg nem lehet felelõsségre vonni. A törvény ezen a kusza helyzeten kívánt változtatni akkor, amikor egyrészt rendezte mind a hivatásos, mind pedig az amatõr sportoló jogállását, mind pedig erre alapozva a fegyelmi felelõsségét.

A jogbiztonsági és jogi koherencia megteremtésének okán a törvény pontosan meghatározza, hogy sportfegyelmi eljárást kikkel szemben lehet lefolytatni, illetve hogy milyen büntetéseket lehet alkalmazni.

A korábbi gyakorlattól eltérõen azon sportolók esetében, akik nem állnak munkaviszonyban, vagy életkoruk miatt megbízási viszonyban a sportszervezettel, pénzbüntetést kiszabni nem lehet. A törvényben meghatározott körben ez a korlátozás a sportszakemberekre is vonatkozik.

A törvénynek a sportszervezetekre vonatkozó rendelkezései elsõsorban a sportegyesületekre vonatkoznak. A sportvállalkozások esetében a mûködési, illetve gazdálkodási szabályokat a gazdasági társaságokra vonatkozó jogszabályok megfelelõen rendezik.

A sportegyesület olyan speciális, az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján létrehozott társadalmi szervezet, amely részben a már említett törvény, részben pedig a törvényben foglaltak szerint mûködik, illetve gazdálkodik.

A törvény a sportszervezetek esetében szigorú felelõsségi szabályt állít fel akkor, amikor átveszi a Ptk-nak az alkalmazott által okozott károkozásra vonatkozó szabályait. E rendelkezés is arra kívánja ösztönözni a sportszervezeteket, hogy egyrészt alaposan fontolják meg, hogy kivel, illetve milyen tartalommal kötnek szerzõdést. Másrészt a kárt szenvedettek számára is jogbiztonságot nyújt, hogy esetleges kártérítési igényüket kitõl, és milyen jogi szabályok szerint követelhetik. A kárt ténylegesen okozó hivatásos sportolóval szemben pedig a munkajogi, illetve megbízás esetén a Ptk-nak a megbízási szerzõdésre, vagy a sportszerzõdésre vonatkozó szabályai szerint lehet fellépni.

A hitelezõi érdekeket kívánja védeni a törvény akkor, amikor szintén hiányt pótló szabályként sportegyesület esetében is lehetõvé teszi a csõdjogi szabályok alkalmazását. E rendelkezés a sportegyesületek megfontolt gazdálkodását hivatott erõsíteni.