A társastánc alapjait az angolok az 1920-as évektõl stilizálták, s nem sokkal késöbb hivatalos versenysporttá nyílvánították. Magyarországon 1962 óta mûködik szervezett formában ez a sport, mely standard és latin amerikai táncból tevõdik össze. Hazánkban minden évben Szombathelyen rendezik meg a Savaria Nemzetközi Táncversenyt (SAVARIA), melynek révén minden táncrajongó képet kaphat errõl az izgalmas és látványos sportról.

A tánciskolák táncoktatása is ebben a rendszerben zajlik. Általában 4 standard, és 4 latin táncot tanítanak, kicsit módosítva, mikor mi kerül bele, melyik tanár, melyikeket tartja fontosabbnak. Így lehetővé téve a "tömegsport":) kialakítását, amit bárki elsajátíthat, és így nagy örömforrásként a különböző társastáncos helyeken gyakorolhat.

Azoknak, akik még nem ismerik ezeket a tancokat szeretnénk segítéget nyújtani egy rövid tájékoztató formájában.

• Angol keringõ: Nevét származási helyérõl kapta. Lépéseit a legkönnyebb megtanulni valamennyi jelenlegi táncok közül. A lépések megtanulása azonban korántsem elegendõ ahhoz, hogy a táncot magával ragadó lendületét is érezze a táncos.
  
  
• Tangó: A milonga és a habaéra néptáncból fejlõdött ki. Kuba, Brazília, Argentína után az 1900-as években került a párizsi lokálokba mindent meghódítva, új divatõrületet hova ruhában, táncban. Zenéje annyira magával ragadó, hogy már a kezdõ táncosnak is sok örömet jelent néhány alapfigura megtanulása.
  
  
• Bécsikeringõ: Az agyik leglátványosabb és legnépszerübb társastánc. A sodró lendület és a lüktetõ ritmus magával ragad táncost és közönséget egyaránt. 1963-ban nyílvánították standard tánccá, s ma már nélkülönözhetetlen része a táncversenyek programjának.
  
  
• Quick-Step: Szintén Angliában alakult ki, a foxtrott gyors változataként. Stílusára jellemzõ a könnyed száguldás.  legvidámabb társastánc, aki mestere a quick-step alapjainak, olyan táncban szerzett magabiztosságot, amely kétségtelenül a ritmus létezõ leglátványosabb kifejezése.
  
  
• Slow-Fox: A század elején Angliában alakult ki a foxtrott lassú változataként. A tánc légiességét a nyugodt, egyenlú hosszú, sikló lépések adják. A táncostól biztos egyensúlyérzéket és csiszolt technikát kíván ez a tánc..

• Samba: Brazíliából, a rio´i karneválok hangulatát árasztva vált gyorsan népszerûvé a pergõ ritmusú, dinamikus zenéjû tánc. Ringó és sodró mozgással mintegy hullámozva táncolják a párok.
  
  
• Cha-Cha: Kubából, Enrique Jorrin mambójából származik és 1957-ben került Németországba. A cha-cha nagyon sok elemet vett át a jazz-bõl, a beat-bõl és a disco-ból. Alapkaraktere a pajkos kedv és a kokettes flört.
  
  
• Rumba: A mambó-boleró-ból származik és a habanérával keveredett aro-kubai udvarló tánc. Odaadást és menekülést fejez ki a hölgynél, udvarlást és önkényt a férfinél. A latin amerikai táncok gyüngyszeme, nagyon gazdag kifejezésmóddal. Lírai dallamokkal erotikus csípõmozgással, változatos karjátékkal táncolják.
  
  
• Paso Doble: Spanyolországban és Franciaországban a bikaviadalok ahtására alakult ki a tánc, flamenco elemekkel gazdagítva. Az úr a torreádor, s a hölgy a körgallér, azaz a vörös kendõ. Az úr és a hölgy együtt mozognak egy elképzelt bika elõtt. Nagyon gazdag kifejezési lehetõséget kínáló tánc.
  
  
• Jive: Kezdetben mint jitterbugg, késöbb mint boogie-woogie vált ismertté. 1940-tõl az amerikai katonák hozták Európába. Angliában jive néven fejlõdött ki, és a 70-es évek közepén lett versenyprogram. A jive robusztus életörömrõl tanúskodik.

A Salome Tánc-Sport Egyesület prospektusa alapján lejegyezte: Radványi Zoltán

vissza